szófűző

Szerelem
petruchio•  2018. január 7. 08:06

Múzsámnak


Légy múzsám, Aoidé, Meleté, Mnémé vagy Arkhé ,
mindegy most csak lelkemben keress egy jó helyet,
persze dobd le magadról a fátylad, a meztelen
tested teljesedjen ki, adj nékem isteni ihletet!

Pegazus tépte földből patakzó forrásvizet adj,
s adj hozzá szavakat, aztán megénekellek vígan,
ha rám untál, jogodban áll, hogy megtagadj, s izzadj
mással, állj Narcis mellé s lásd magad a patakban.

Rám majd Artemisz uszit pár nimfát, Apollón vigyorog,
prófétái próféciákat húznak agyamra, koronázás lesz,
Dionüszosz szatírrá avandzsáltat, gyomrom már korog,
bárányhúst vágyik, meg szüzeket, a vágy hegyez.

Játszak Kronoszt? Húsod kóstolnám bizony, alkalom
adta tolvaj vagyok, mint ahogy felfaltam Gaiat
oltom veled éhem, itt vagy izzó, lángoló ágyamon,
menj s dézsmáld meg értem azt a férges almafát.

petruchio•  2017. november 13. 07:26

Őszies


Szerteszét színek lopóznak a fákra,
még zöld a domináns, de már fakul,
rozsdásodó levelek peregnek a földre,
a nyár harsogó világa már megcsitul.

Szemnek-szép combok nadrágba bújnak,
büszke mellek simulnak kabát alá,
türelmetlen felhők délre vonulnak,
a lángoló nyár-szerelem válik múlttá.

Még megpihen az idő egy park mélyén,
helyet szorítunk neki egy ácsolt padon,
te is, én is rejtjük azt a pillanatot,
mikor ott-akkor utaztunk a csillagokon.

petruchio•  2017. november 8. 06:41

T é g e d


Keret nélküli kép vagyok a falon,
lépek rajzolt kockaköveken az útmentén,
vonalak futnak szerte, színek lebegnek,
hangok törnek apró betűkké, lengén
öltözött érzések kóborolnak
illatod keresve az őszi mezőkön
a felejtett nyár maradványai fölött.


Ködszürke ígéretek foszlanak reggeli
dércseppekben szikrázó atomokká,
sem harangszó, a szél is megpihent,
visszhangokat keres a domboldal,
de néma az idő, vagy a félelem
szorítja torkunkat, hátunkon cipelve
régi önmagunkat botladozunk.


Körmöd mélyed húsomba, mit keresel?
Sejtjeimbe rejtettelek, csak szemembe
nézz, ott vagy, mosolygósan, mint
mikor elégedetten igazítottad meg
utánunk az ágyat és csak nézted, ahogy
kócosan meggyújtok egy cigit neked,
s felhőt fújok kettónk közé.


Szétkent csókot igazítasz számon,
ottfelejtett sikolyt gyömöszölsz
vissza a melled alá, imádom a hasad,
ahogy a zaklatott izmok ugrálnak
combod és derekad között,
imádom amikor a napba tárod karcsú
tested, ízed érzem, illatod, téged.

petruchio•  2017. október 21. 20:56

Egy szál virág

Talán legyen egy szál szegfű,
vagy tüskés szárú rózsa,
vérvörös, csak vigyázz kezed
ne fesse meg, keress egy lágyívű
patak-kanyart, ahol átvezet
egy híd,

a szerelmet már te viszed
át a túlpartra egyedül, nem felejtve
az időket, mikor vállamra hajtottad
fejed, s megpihent zaklatott lelked

petruchio•  2017. október 7. 20:16

Könyvjelződ leszek


Magadra figyelj, én hallgatok,
legyen egy halk monológ,
mesélj, ne félj, néma maradok.

Hallgatok, árnyékod vagyok,
fényedben fürödve, megtisztulva,
ne fordulj hátra, élvezd csendemet.

Szürkeségem színeidbe veszik,
tetszik ragyogásod, mint festő vásznán
virágmezőben egy akt, csodállak.

Ne érints, maradj tiszta, fekete
lelkem ne hagyjon rajtad nyomot,
köszönöm, hogy melléd húzodhatok.

Lapozd életed, mesélj, figyelek,
talán fáj kicsit, hogy ez a fejezet
velem rövid, de hallgatok,

könyvjelződ leszek.