szófűző

Képzelet vetít vibráló képeket
a klaviatúrára és sunyi élvezet,
hogy ellehet bújni a névtelen
semmibe a csetponthún vagy
akármelyik másik végtelen
pénzeket termelő semmiben,

mert a létező világ már nulla
és valami izgalom mégis kell.
Lehet azt sem tudja mire fel
játszik borotválatlan képére
jólfésült modern Rómeót
mikor csak Dulcinea kezére
van bónusza,

de azt sem nyújtja
be határidőre mert a malmok
legyőzik. Aztán még Rosinante
is kiröhögi, mert szamár dolog ez,
huszonegyedik századi romantika
áramkörökbe fonva.

Cseppek lógnak a fákról, kapaszkodnak
a megfakult levelekbe, visszavágynak
a felhőkbe, utazni a föld felett,
az örök körforgásban létezni,
égbe úszni - repülni - zuhanni,
aztán egyszer a végtelen tengerben
megpihenni.

Égő csipkebokor füstje száll,
tüzét vöröslő vízzel oltom,
undor békák másznak felém,
vérem fullánkok szívják,
dögvész költözik belém,
fekélyes bőröm jégeső marja,
sötétség öli meg világom,
fényre várva hal meg
az első újszülött álom

Jöjj, adj jelet az ember fiának,
jöjj, adj menedéket a mának!

/A közelgő Anyák napja tiszteletére egy nő szavait, gondolatait visszaadva./

Nő vagyok és anya.
Hallgatok
ha szólnom nem szabad,
felsírok ha fáj,
a jajszó kiszakad.

Szerettem, öleltem,
jajongva szültem,
örültem, s ha kellett
hát konokul tűrtem.

Leszálló nappal bújtam hozzád,
kezem kezed kereste,
vággyal égő ölem a büszke férfit,
testem a tűz pillanatait.

Nő és anya vagyok,
fáradok.
Fejem lehajtom,
sorsom vállalom,
évezredek súlyát
vállamon hordozom.

A termőre metszett almafák lassan virágot bontanak,
egy régi kora délutánra színes szirmok hullanak,
kitérős vágányon csendes állomás őrzi lassú léptem,
hol a dühös dízel szuszogott fáradtan, megkésetten.

Itt nem légkondícionált létezések váltanak jegyet,
lehajtott fejek, megtört tekintetek, fáradt emberek
utaznak céljaik felé, árny simul a töltések fölé,
lusta vasutas fúj sípjába, zöld jelző, váltott a relé.

Miért sikoltanak a sínek, hisz a talpfákról lekoptak
azok az életek, miket sínek elé vetettek, halottak,
a halott lelkek hallgatnak, kiért sikoltanak a sínek?
Új életet kérnek? (gerincemen futnak a végtelenek).