szófűző

Leírja nekem valaki, hogy ebben a versben mi a "fiatalságra ártalmas szexualitás"?...mivel ezen indok alapján került a főoldalon az "elkülönített" részbe? Tényleg van ebben szexualitás, vagy csak beleálmodta egy "vadász" ?

mindig megfut a szó, s mint a tej ráég a lelkünk
platnijára, akaratlan dolgoznak az idegek,
a tudatalattira hat valami idegen fátum,
nehéz befogni a számat, s te sem teszed meg,
már képtelen történet kerekedik ki ebben a
párbeszédben,

mit tudat alatt folytatunk, néha harcolunk, aztán
giccsekben egymásba olvadunk, szájzár, csókban,
rag-rímelt ölelésekben, elnagyolt vonalakkal festett
oltár-táblaképek légyszaros fatábláira, vagy
pergő vakolatra freskóként és iniciálék kőnyomatos
párbeszédében,

a gyóntató fülke Isten-közeli ijedtsége is csak
a pap mosdatlan szagára kent tömjén illatát lengi
körénk, s hallgatunk, mert vállvonogatva esetleg
magunknak valljuk meg bűneinket villám-csattogós
éjekben, valahogy a fulladó lélek és a rest test
párbeszédben,

rám-ébredtél, s én is kikászálódok belőled, nem
egy testtömeg a jussunk, bár arra vágytunk, hogy
egy mix legyünk ha terítékre kerülünk a kozmosz
csillagszaros asztalán, megbomlott traverzen leng
a kötél, szaltó mortále, csak lengünk ebben a
párbeszédben

időtörés a felhőtornyok fölött,
gigászi világ haldoklik

mélység, zuhanás, sötétség,
kezed, síkos, csúszik, centri-
petál, kötél, fonat, iszonyat, koldus,
undor, ima, hadarás, selfi, flashmob,
reál, föld, pereg, virág, kóró, búcsú,
hazug, élet, keresztvetés, meddő,
szikla, sír, név, véset, este, eső,
sár, vége

furcsán vörös ma az égalja,
vér folyt az égre

Pajkos fény játszik a testeden,
simogat, s vet apró zugokba
árnyékokat, rohan a képzelet,
vetkőztet, s megfesti a képet
egy csodálatos freskó évezredes
töredezett kék-zöld szemcséivel,
eléd térdelek, ámulva nézlek,
imádkozom hozzád, árnyékot vetek,
eltakarlak, a világ ne lásson,
csak az én kincsem vagy,
fényben és árnyékban.

Sok évet gyűrve gyermekként sírt fel,
még mozdult kettőt gyönge teste,
még kért, rebbenő erőtlen kézzel,
aztán a pléh-doboz némán elnyelte.

döccenő gondolat
terel az éjjel végére érkező hajnal álmatlanságába, fázok,
este még a nappalt elpakoló megpihenés valamit bontogat,
de hiába képzeltem érintését mellednek, s azok az elágazások
combjaid tövén hiába égtek retinámra, mást hozott az éjszaka,
sodródtam a semmiben, forró szenvedélyt idéztem, mikor hajam
kócoltad lázas mozdulattal,

hideg most a világ, a takarókba
burkolt létezés mást kíván, megnyugvást, csak anyagtalan
ölelést, mikor lelkünk szeretkezik, vagy éppen egy csók húzódik
szánk széléről a világ köré, és a láz celsius fokban mérhető,
veszélyes tüzeket szítunk, egymást égetjük porrá, gyűrődik
a világ köröttünk