Mamamaci40 blogja

A mai napom többi része nem lesz fájós-kesergős. Bunda belső zsebből előszedem a humor-vésztartalékot, és írok inkább. Ma hallottam a rádióban, hogy sokat várnak az e hónap végén esedékes kompetenciaméréstől, merthogy a gyermekeink szövegértésből nem elég jók. Én még anno megtanultam tisztességesen olvasni, vén medve fejemmel már a sorok mögött is tudok. Volt rokon, aki képolvasást tanult, és középiskolásként kínlódott a betűkkel. Ildi egy nyelvtan kettes hatásaként kötött huzamosabb barátságot az olvasással. Szóval én a matek mellett az ő szövegértési képességétől sem félek.
Kaptunk egy tanulói kérdőívet, hát ebben aztán van minden. Az tűnt fel, hogy két éve, még ikszelni kellett a válaszokat, az idén köröket kell besatírozni. Ha így haladunk, akkor a következő kérdőív kitöltéséhez majd játéknyomdát mellékelnek? Az a szájbarágós stílus pedig, kritikán aluli. De valaki magyarázza már meg, mi köze Ildi tudásának a család vagyoni helyzetéhez, és ahhoz hogy hogyan élnek a szomszédaink?
Még jó, hogy van humorom!

Annyi a gond mostanában,
kicsit előrelapoztam a naptárt,
tetszett a kifejezés
el is csentem, ide el is mentem,
menten,
szóval majd "kabátos" időben,
csinálnak itt Tasson valamit,
s talán majd itt lesz belőlem
is egy darabka,
más által előadva.
Találkoztam ismerőssel,
ő dicsekedett nekem,
moderátora volt az Irodalmi estnek,
"és Te nem voltál jelen?"
Nem voltam, de megígértem,
majd figyelem a híreket,
és majd akkor
a "kabátos" időben,
én is ott leszek.
Megvallottam problémámat,
írok, de nem tudok beszélni,
megnyugtattak, csak menjek el,
valaki lesz majd,
ki helyettem el fogja mondani.
Igaz még csak május van,
de elfoglaltság rengeteg,
mese, pályázat, miegyéb,
muszáj színeznem
beteg-szürke életem.
(Nyugi, csak elég medvétlenül érzem magam:(()

A biztonság kedvéért, néhány hete már két telefon hangja is ébreszt. Az egyik, egy macibarát óracsörgés, a másik egy őrmesternői hang. Fél 4 előtt 10 perccel, hogy legyen még 10 perc. A szokásos menetrend, majd a búcsú a kapunál. Aztán jön a másik "ébresztő", azt éppen annyira szeretem mint a parti kirándulásainkat. Közel hozzánk van a csatorna, felőle érkezik hajnalonként-éjenként egy olyan koncert, amit ember nem hangszerel, az bizonyos. A háttér, ahogy suhog a nádas, hozzá a többszólamú béka-vokál, és az a csodálatos sokszínű madárdal, ami soha nem play-back:)) Néhány szólista itt ad műsort a szomszéd fenyőfáján, sajnos a minap egyikük közelebb merészkedett barátkozni, és a két lányunk sikeresen megnézte, hogy mi szól benne:((  Nekem a világ az itt állt meg, itt sem jobbak vagy rosszabbak az emberek, ám én itt kaptam életet másodszor, s ha a Jóisten tán úgy akarja, hogy "nevem" legyen könyveim által, akkor azt idehozom.

Hiába szeretnétek,
nem engem vádol az élet.
Az esküvő, a miénk volt,
a másnap, azaz égő
kín, lélekfájdalom,
az már a Tiétek,
nem engem vádol az élet.

Igaz, mondtam egy igent,
de én a jóra, s a közös sorsra,
ám  a kancsót,
azt nem én emelgettem,
s nem én legyintettem
öntelten a jó szóra,
hogy pihenésre fontos lenne
az a néhány óra,
addig sem lopják el
a fürdőmedencéket,
nem engem vádol az élet.

A boldog nap után,
fekete másnap,
évekig csak a "fáj" fájt,
ám mostmár
gyógyult lelkem
parancsol megálljt,
és én adom vissza
a tükröt, Tinéktek.
Ezért nem engem vádol az élet.

Miért annyira jó,
amikor kiszorítunk magunknak
egy csepp vasárnapot
a vasárnapból?
Amikor a parton állva
csak ott "vagyunk"?
Amikor bedobjuk a kavicsot,
s nézzük mint a gyermek,
hogy valamit visz a víz,
amikor tutajt készítünk
műanyagból rakománya sóder,
s mekkora öröm ha
elsüllyesztettük.
Amikor a fák, a víz, a szél, a Nap
- úgy érezzük -
csak értünk van,
boldog-lopott pillanatokig.
Mert akkor levetve
a felnőtt gondokat,
gyermeki énünk
magára találhat
s egy hétre megint
megszülethet a varázslat.