Mamamaci40 blogja

Reggelihez néha
tegnapi álmokat tálalok!
Van hogy megsüthetem
a délelőttöt,
s akkor boszorkánykonyhában
valamit gyorsan kikavarok.
Uzsonnára, ha fogyóznék,
negyedóra mézes csupros
kép nézegetése,
vacsorára, ide nekem
az oroszlánt is!:)))

Életem nemsoká végetér,
az óra gyászzenét ketyeg,
földi létem utója enged,
még egy kis nótát mívelek.

Születtem nemrég,
fejben és tálban,
két értő kéz
adta rövidke létemet,
liszt, olaj, tojás
élesztő, víz elegye
alkotott, hogy
dagadó alakot felvegyek.
Aztán edénykébe zártak,
hidegre tettek,
időítéletet mondtak felettem,
s aztán ittfeledtek.
De érzem közeleg a végzet,
a forró olaj lesz utolsó
kenetem, tejföl s sajt
lesz a szemfedő,
nevem lángos, s ez
rövid élettörténetem.
Örökül magamat hagyom,
nincs másom e világon,
s mivel nekem is lehet kívánság,
magamhoz - jó étvágyat kívánok!:))

Olyan békésen éldegéltem itt,
nem zavart senki, én is,
a testvérkéim is, több "ezren".
Nem ártottunk mi a légynek sem.
Annak nem is:))
Jó barátaink is voltak itt
a kukacok, szépen békésen
megfértünk egymás mellett,
kicsit ugyan szorongva, dehát
ez az élet kérem.
Jött a tavasz, a napocska
egyre sűrűbben melengette
itt a környéket, napoztunk
eszegettünk, hittük így kerek a világ.
Gyönyörű, formás levelek,
kipattanni kész rózsabimbók
kellették magukat előttünk,
hát csoda, hogy mohóságunk
nem ismer határokat?
Éhes a nép, ennivaló sok és finom,
akkor szabad a gazda.
Apropó gazda:(( mostanában,
egyre többen leljük halálunkat,
vagy készülünk költözni,
mint én is, nem tudjuk mi történhetett.
Néha-néha valaki, valami bűzös
kotyvalékkal leönti az élelmünket,
s az egyből élet-étel-veszélyes lesz.
Véget ér az én beszédem is,
sietek csomagolni, s a megmaradt
testvérkékkel utazunk másik virágoskertbe.
A soha viszont nem látásra!
Egy szegény jobb sorsot érdemlő
levéltetű

Három a medve - de nem megdermedve
mi sosem alszunk téli álmot, nincs
megtervezve, nem is vettünk/vetettünk
puha illatos szalmából csalogató
almot.

Fogytán a készlet, hisz sok méz a nézet,
sűrűn szoktunk eprészni-málnázni,
még az a mázli, lassan lejár a január,
s február elején fogjuk az orrunkat
kidugni.

S innen igérjük, ha esik, ha fúj, mi
ellent nem állunk, s kint maradunk,
bár nem moccanatlanul.
Hiszen ettől hangos régóta az erdő,
tudja minden négylábú élő,
ha a macik kicammognak, ideje lesz az
erdei sportnak.

Nyulak-medvék barátságos futballmeccs
lesz, szívesen látunk mindenkit, ki
kedvet érez.
Tavaly, tavalyelőtt, s még előtt-előtt
mindig volt, de sajnos a nyulak azok
a kis ugri-bugrik, elvették a medvék
kedvét.

De mi azért megpróbáljuk, tornázunk és
alapozunk, ha az idén sem sikerül
tovább edzünk s nem panaszkodunk!

Bandukolunk kéz a kézben

de inkább hogy mancs a mancsban.

Papamaci, mamamaci

meg a bocs a bocs-bocskorban.

Barlangunkban éldegélünk,

boldogan és békességben,

Tele bendő meleg bunda

látogass meg barlangunkban. 

Ne félj tőlünk mi sem félünk,

barátunk a nyuszi, mókus....

- Naná....majd az agronómus

sipít közbe a kicsi

lesz is majd medvehari!

Igen tényleg úgy volt nyáron

ember látogatott ide, három

egyik volt az agronómus

szigorú és rigorózus

a bocsunk csak köszönt neki

merthogy úgy lett megnevelve

s nem tudtuk az ő nadrágja

miért is lett olyan tele.....:)))))))))

Azóta sem járt itt senki,

tényleg még a madár se már

s nem is fogja tudni senki

hogy itt él egy medvecsalád.