Mamamaci40 blogja

Csak melletted

Élet-sötétben napsütés,
jeges szélben enyheség,
forróságban hűs lehellet,
nekem nem lehet helyem máshol,
csak melletted.

S ha majd,
értünk szól a harang,
megkeresem lelkedet,
hiszen helyem
az Égben is,
csak melletted lehet.

Vallomás, páromnak!

Lehet hogy rosszul, de azt hiszem, olyan a szerelmes ember élete, mint az aranyásóké. Ők is kincset kerestek sokszor egy életen át, aztán erőfeszítéseiknek vagy lett gyümölcse vagy nem. Az ember társas lény, általában, van aki a magányt válassza maga mellé élet-társnak, de azt hiszem ők vannak kevesebben. Szóval, amikor észrevesszük hogy az a hely mellettünk, illetve a szívünkben üres, akkor kezdünk keresni, van hogy nem is kell messzire menni, van hogy hosszú ideig kell várni, vagy újra és újra keresgélni, de a boldogság kék madara csak előbukkan egyszer, ám nagyon kell rá vigyázni. Félteni, őrizni, tűzön-vizen át....de ha megvan, s meg is marad mellettünk, hiszem hogy értékesebb minden aranynál.

Nem tudhatom, hogy a medveéveket
hogyan mérik emberévben
de míg kéz a kézben egymást segítve
cammogunk a rögös úton,
és az ajtóban mindig magad elé engedsz
szemedben szerelem keveredik
a mérhetetlen tisztelettel.
Kedvesen néznek ránk sokan, mások
kicsit irigyen...azt hiszem ez itt
a világ közepe s Te benne vagy velem.

Mikor a nappal
a Nap-pal nyugodni
tér, majd a Hold
átveszi őrhelyét,
éledni kél a
fenséges éj,
megmutatja titkos
játékait.
Ébren álmodva,
szenvedélyben égve,
egyesülünk, úgy tűnik
sosem lesz vége,
föld az éggel összeborul,
s már hajnalodik
mire a két szerelmes
álomba hull.

Amíg nyújtja karját
karoljak bele,
hogy így sétáljunk hazafelé,
addig érezni fogom,
mint most is, az előbb...
hogy még mindig
nyomunkban settenkedik,
kipirult arccal
a szerelem....