Azes

Hangok

(Ujvári Lajos)

Hangok a szívemben, dobolnak a csendben,

Lüktető ütemben, szólnak a fejemben.

Vissza, visszatérnek szigorúan rendben,

Möbius csomóként a nagy végtelenben.

Színek a szívemben, angyal festi szépen,

Rózsaszín szeretet, természetes zöldben.

Fények a fejemben, úsznak a jelenben,

Látom, de nem nézem, érzem az ütemben.

Szinesztéziában élek a hangodban,

Szívem visszavillan kedves a szavadban.

Rózsaillat illan, benn van a dalodban,

Hang mi szótlan ottan, dal az a sziromban.

Névnapra

(Ujvári Lajos)

Barátomnak neve napján, legyek csók az arca pírján,

Legyek könny a szeme sarkán, boldogságtól kifakadván.

Legyek fény a szeme tükrén, mint meseszép tavi tündér,

Lágy mosoly a szája szélén, simogató jó tenyér.

Legyek a boldog ölelés, a bánatűző feledés,

Legyek áldás, szentelés, rémálomból felébredés.

Barátomnak neve napján, legyek fény, a tisztaság,

Beragyogva minden percét, mint fénylő arany virág.

Legyek kedves, bátorító meleg szó, mi felemel,

Szívet-lelket melengető érintés, mely átölel.

Legyek szellő mi felüdít, télen kályha mi melegít.

Legyek mindig hű barátod, ki ha kéred, megsegít! 

Marika

(Ujvári Lajos)

Őszinte barátom Marika!

Szinte látom lelkét, Marika.

Zendül a fülemben: Marika,

Isten szól általad Marika.

Nektároknak palotája,

Tiszta szívek pagodája,

Ezerszirmú lótusz útja,

Bölcsességek ivókútja,

Arany madár bóbitája,

Rezgő virág szirmocskája,

Áldott angyal trombitája,

Tüzimanó aranylángja,

Otthonodnak meleg bája.

Máriának édes lánya,

Mindannyiunk Marikája.

Aranyalma jó gazdája,

Reményt adó szó hazája,

Imazászlónk halk imája.

Kérjük Istent, mi sajátja,

Adja áldását reája!

Közelítő ősz

(Ujvári Lajos)

Hol keresselek fülledt nyár, az elsuttogott ígéretekkel?

 Most az ősz tarol, s reggeli nyirkos leheletével összeránt.

Hol keressem a tavasz buja illatát, a tarka rétekkel?

Most az ősz fest, sárgát meg pirosat, füvekre, fákra egyaránt.

Hol keresselek lila szirmú ibolya, a zsongó méhekkel?

Most az ősz, kopaszodó fákról erőtlen leveleket leránt.

Hol keressem a dús rózsáimat, az üde zöld levelekkel?

Most az ősz keményen ígérget, zúzmarát, deret, kopasz magányt.

Még őrzöm szívemnek közepében a vakító nyár aranyát.

Hová tűnt a tikkadt-nyári szabadság, a felhőtlen nyaralás?

Még őrzök néhány színes kavicsot, az emlékeimben tanyát.

Hová tűntek a nyári barátok, fontos a munka, az állás?

Még őrzök egy meleg kézfogást, forró ölelést, szelíd anyát.

Hová tűntetek ti gyűrött ágyak, tüzes vágyak, készen állás?

Még őrzöm lelkem édes útjain egy izzó szempár irányát.

Hová tűntetek cifra-lenge nők, ölelő karok, csókvallás?

Itt közelít az ősz, jön, somfordál, le-lecsap, az idő halad.

Amerre jársz bús szívem, rőt koppanások az avarra hullva.

Itt közelít az ősz, gesztenyét gurít a vad, az idő halad.

Amerre jársz kedves, tavasz van, ibolya az avarra hullva.

Itt közelít az ősz, a hajamba túr, fakul, az idő halad.

Amerre jársz haldokló énem, korhadt vágyak avarra hullva.

Itt közelít az ősz, hoz szőlőt, áldást, váltást, az idő halad.

Amerre jársz majd kedvesem, felnézek rád az avarról halva

A forrás

(Ujvári Lajos)

Zúg bennem, morajlik, áramlik az élet,
A végtelen isteni forrás én vagyok.
Most is bennem munkál, Isten terve éltet,
Már mindent megkaptam, semmire se vágyok.
 
Elém jönnek színes fények, képek, az élet,
Általad küldött érzések, áldásos álmok.
 Ugyanaz a forrás, ugyanaz a folyó éltet
Téged és engem, s ugyanaz a tenger vagyok,
 
Hullám vagy a hátamon, s én a habos élet
A taréjodon, most emelsz, majd a mélybe vágyok,
A mélység csendje vagy, s engem a nyugalom éltet.
Összeállnak bennem képek, filmek, fénylő álmok.
 
Megálmodjuk egymást, s hisszük, hogy az élet.
  Élet vagyok, benned életre kel, mire vágyok.
 Az álmodók ma mi vagyunk, az álmod éltet.
Patakod hűs mélyén a forrásod én vagyok.