Azes

Dédapám

(Ujvári Lajos)

Gatyám paraszt
Botom malaszt
Szemem fényes
Késem éles
Bátor ember
mindig elkel
Hogyha igaz
Szeretik azt
 
Nevem Magyar
Vagy tán Avar
De a lényeg
Az erények
Hiszek benne
Élek vele
Szívem igaz
Lelkem is az
 
Szkíta Ősöm
Kedves hősöm
Hun dédapám
Védte hazám
Meghalt értem
Nem is éltem
Büszkeségem
Magyar vérem!

Talán egyszer

(Ujvári Lajos)

Talán egyszer elmondom,
A szívemből szétosztom,
Hangomat ha hallatom,
Búvalbélelt bánatom.
 
Majd ha egyszer élhetek
Szép és igaz életet,
A kezemet kinyújtom
Álarcodat felgyújtom.
 
Kedves kezed kezemben,
Nedves szemed lelkemben,
Szótlan szád mosolyomban,
Szíved dobban karomban.
 
Szeretetem szétosztom,
Álarcodtól megfosztott
Sajgó szíved gyógyítom,
Szívem szava tanított.
 
Nékem fényem a népem,
Bánata büntetésem!
Nyavalyám nyomora,
Fájdalmam tumora.
 
Egymással összefogva
Nyomorunk zsugorodna.
Szívünk akkor megnyílna
Búm, bánatom elmúlna.
 
Talán egyszer elmondom,
A szívemből szétosztom,
Hangomat ha hallatom,
Búvalbélelt bánatom.

2009. december 1.

Pilis

 (Ujvári Lajos)

Ámulva nézem a pilisi szent fákat.

Elszáll akkor szívemből minden bú, bánat.

Kopott hegynek ormán szemlélve a tájat,

Nagy forróság tölt el, szeretem hazámat.

Ős-Buda romjai között, ha ballagok,

Erős őseimre hálával gondolok.

Törzsek szövetsége alkotott államot,

Kultúrát e tájnak nagy nemzetünk adott.

Ősi regék szárnyán száll a képzeletem,

Csodaszarvas inal át völgyön és hegyen.

Turul madár vijjog biztos utat jelez,

Prüszköl táltos és ló, figyel, fület hegyez.

Attila királyunk Istennek ostora,

Igazságot osztott, hódolt népek sora.

Kezében a kardja Istennek pallosa,

Rettegte a hírét Rómának városa.

Vajkból Istvánná lett államalapítónk,

Angyali Szent Koronánk lett a főbírónk.

Boldogasszony Anyánk patrónánk, tanítónk

Szent László királyunk Kuntól szabadítónk.

Dicső Béla király Tatár sereg réme,

Erős országot hoz nekünk újra létre.

Igazságot Mátyás honosít meg végre,

Tudós pártolója, művész a vendége.

Pilisszentléleknek romos kolostora

Elviszi szívem egy hittel teli korba,

Boldog Özséb Atya volt az öntőforma,

Remete Szent Pál a hiteles patróna.

Pálos szerzetesek száma, ha növekvő,

Országunknak sorsa felfelé ívelő!

Fehér ruhás barát száma, ha csökkenő,

Gúzsba köti hazánkat elnyomó erő.

Reményt gyújt szívembe az, amit ma látok,

Itthon gyarapodnak a fehér barátok...

Őszi este van már, de én mégsem fázok,

Szívem melegítik reményteli lángok!

 Októberi vér

(Ujvári Lajos)

Eljött október huszonhárom.
Látsz vérfoltot a ruhámon?
Leverték akkor mindenáron,
Látsz foltot a pufajkámon?
 
Szovjet tankokat sorban látok.
Szerinted ők a barátok?
Budapestre rászáll az átok.
Hol vannak most a barátok?
 
Szabadság, érted hősök halnak!
Áldott sírok merre vannak?
Nincs segítség, meghalni hagynak.
Jeltelen hantok hol vannak?
 
Széthúzó népünk egyre fogyott.
Ávós ki legéppuskázott?
Öreg, nő, gyerek, vérbe-fagyott.
Vörös aki meggyalázott?
 
Aratni jött a vörös kaszás.
Tudod mi a disszidálás?
Sírva a sárban lapos-kúszás.
Vajon mi a disszidálás?
 
A bátor honfiak halottak.
Ott mi maradt a terrornak?
Az igazak is akasztottak!
Így mi maradt az utódnak?
 
Gyászolj magyar, mert lefölöztek!
Javát irtva él népetek?
Nimród unokák ébredjetek,
Javát írtja még népetek!

Október hat

(Ujvári lajos) 

Édes Hazám ne feledkezz,

Október hatra emlékezz,

Hősökre, kik érted haltak,

Mindeneket feláldoztak!

Szép szívüket érted adták,

Életüket nem sajnálták,

Szabadságért küzdtek egyre,

Felérve Koponya hegyre.

Megfeszítik Őket sorban,

Zsarnokok a bús Aradban.

Meghalnak Ők tizenhárman,

Gyász van most a Nagy Hazában!