Azes

Vagy

(Ujvári Lajos)

Múlt idők lábnyomát követtem

mindig magamhoz érkeztem

Fejem csattog a hátamon

tekintetem egyre kapkodom

Hajam egyenes, meg hullámos

Talán ez nem is az a város

Forog az idő lépek a lépésben

Fények a képek,

lények az érzések

Lótok az utamon

a múltamat bámulom

Gondol a gondolat

lassan az is elmarad

Lényeg az érzések

a semmi nem érné meg.

Bandukol egy alak,

rajta bélyeg a rag

Nincs már szó, száj, szag,

Ráaggattak egy piros szívet,

és az szeret dobogni

 2011. április 30.

Révben

(Ujvári Lajos)

Mint a ringó tenger csókolva a partot,

Karom karodra lel ölelve egy álmot.

Érzés tengerének életszigetére,

Lelkem kikötött ma szíved szentélyére!

2011. március 21.

Hajnali érzés

(Ujvári Lajos)

Hideg hajnal hasadáson

Felrepülve mint egy álom

Fénysugáron elmerülve

Harmatcsepp kiül a fűre.

Lelkem benne néz az útra,

Szépre, jóra, szomorúra.

Szivárványán elmélázik,

Néha még egy kicsit fázik.

Tavaszillat leng a földön,

Virág bújik lenn a zöldön.

Világ-virág nyiladozzál,

Szép lelkemben illatozzál!

2011. március 10.

Ébredező kikelet

(Ujvári Lajos)

Tél foga vásik

Hasad az ágya,

Hóvirág látszik

Nyílik virága.

Fagy selyme mállik,

Virággal fakaszt,

Sóhaja áhít

Szerelmes tavaszt.

Duzzad a rügy már

Terhes az ága,

Fürge rigópár

Fészke hazája.

Illatos jácint

Néz az avarból,

Cinege járt itt

Fut a tavaszból.

Tavaszi szellő

Árasztó, oltó,

Kikelet eljő

Szíveket bontó.

Nap tüze színez,

Hold selyme éleszt.

Rétre ha hímez,

Szerelmet ébreszt.

2011. február 20.

Téli kép

(Ujvári Lajos)

Megfagy a harmat a jégfogú tájon,
Zúzmara jajdul lógva az ágon.
Szárnyaszegetten ül a madárka,
Jégben a fészke, fagyva a párja.
 
Szél dere dermeszt hóra palástot,
Tél szava kondul jégben a sás most.
Mélyen a vízben halkan halaknak
Álma igéz, már tavaszt akarnak.
 
Reggel a Napnak csillog a háza
Fényfuvoláján izzik a táj ma.
Oldja a fagynak szürke bilincsét,
Szól kikeletnek szín-teli kincsért.

2010. december 29.