Azes
VersVagy
Vagy
(Ujvári Lajos)
Múlt idők lábnyomát követtem
mindig magamhoz érkeztem
Fejem csattog a hátamon
tekintetem egyre kapkodom
Hajam egyenes, meg hullámos
Talán ez nem is az a város
Forog az idő lépek a lépésben
Fények a képek,
lények az érzések
Lótok az utamon
a múltamat bámulom
Gondol a gondolat
lassan az is elmarad
Lényeg az érzések
a semmi nem érné meg.
Bandukol egy alak,
rajta bélyeg a rag
Nincs már szó, száj, szag,
Ráaggattak egy piros szívet,
és az szeret dobogni
2011. április 30.
Révben
Révben
(Ujvári Lajos)
Mint a ringó tenger csókolva a partot,
Karom karodra lel ölelve egy álmot.
Érzés tengerének életszigetére,
Lelkem kikötött ma szíved szentélyére!
2011. március 21.
Hajnali érzés
Hajnali érzés
(Ujvári Lajos)
Hideg hajnal hasadáson
Felrepülve mint egy álom
Fénysugáron elmerülve
Harmatcsepp kiül a fűre.
Lelkem benne néz az útra,
Szépre, jóra, szomorúra.
Szivárványán elmélázik,
Néha még egy kicsit fázik.
Tavaszillat leng a földön,
Virág bújik lenn a zöldön.
Világ-virág nyiladozzál,
Szép lelkemben illatozzál!
2011. március 10.
Ébredező kikelet
Ébredező kikelet
(Ujvári Lajos)
Tél foga vásik
Hasad az ágya,
Hóvirág látszik
Nyílik virága.
Fagy selyme mállik,
Virággal fakaszt,
Sóhaja áhít
Szerelmes tavaszt.
Duzzad a rügy már
Terhes az ága,
Fürge rigópár
Fészke hazája.
Illatos jácint
Néz az avarból,
Cinege járt itt
Fut a tavaszból.
Tavaszi szellő
Árasztó, oltó,
Kikelet eljő
Szíveket bontó.
Nap tüze színez,
Hold selyme éleszt.
Rétre ha hímez,
Szerelmet ébreszt.
2011. február 20.
Téli kép
Téli kép
(Ujvári Lajos)
Megfagy a harmat a jégfogú tájon,
Zúzmara jajdul lógva az ágon.
Szárnyaszegetten ül a madárka,
Jégben a fészke, fagyva a párja.
Szél dere dermeszt hóra palástot,
Tél szava kondul jégben a sás most.
Mélyen a vízben halkan halaknak
Álma igéz, már tavaszt akarnak.
Reggel a Napnak csillog a háza
Fényfuvoláján izzik a táj ma.
Oldja a fagynak szürke bilincsét,
Szól kikeletnek szín-teli kincsért.
2010. december 29.
