Csöndhangok
SzerelemPillanat
Pillangószárny-verdesés lettél újra,
Parázs voltál, szembogárnyi mosoly,most hajnalok aranyeső virága a perc,a pillanat ujjait enyémbe fonom,életté születik az apró varázsnesz.
Csak egy fuvallat, mező ízűn tiszta,mint sziromba boruló fák úgy vagyok,miközben lényem az ősi szépet issza,és a Nő a májusa az égre ragyog.
Pillanat az egész, mint a magzat-foganás,arcomon lángpipacsot sarjuló érzés,mégis a csenddé marad ez a dobbanás,hisz e mesének rég megírtuk a végét.
Múlhatatlan
Múlhatatlan vagy bennem,
mint a felhők születése,
ahogy minden nap újra
lehelik tiszta lelkük az Égre.
Úgy vagy bennem, mint
földszívekben magsarjulás,
apró zöld csoda, tavaszhit,
fagysebekből rügy-gyógyulás.
Hozzám tartozol, mint
május-ébredéshez az
orgonavirág,
mint a reményhez egy
rejtett, csönd-szembogarú
világ.
Múlhatatlan vagy bennem,
akár őszi alkonyok
fénylobogása,
ha szelídebb is, mégis
horizontomon szüntelen
parázsló szemed egykori
ragyogása.
Múlhatatlan vagy bennem,
akár a hajnalérkezés.
Te gyermekjóságból
megértésre felnőtt szerelem,
esőillatú, álmos mezőlélegzés.
Múlhatatlan vagy bennem,
mint a csók, mit csak a zizzenő
falombok láttak, míg
csillagpillanatává nem vált
egy régi nyárnak.
Valahol
Valahol, egy másik univerzumban
Szád egy lepkeszót az enyémen
épp mosollyá lehel.
Valahol még igaz vagy bennem,
nincsenek fényévek közöttünk.
Galaxis vagyok, s Te Nap, fényed
szívem kék bolygóján az élet,
nem valósak a felégett hidak mögöttünk.
Valahol még lámpás vagy bennem,
csoda-őrző, ezeregy mese,
lázak és bánatok természetes
ellenszere.
Valahol, itt, most muszáj visszanézzek,
muszáj lássalak.
Pici sziromrezdülésbe be kell zárjalak...
Valahol itt vagy még, bordafészkek közt pulzus,
lélegző,
alkonyatkor, mint a várt álom, szótlan csak
megérkező.
Valahol, ahol régen felnőttem Veled,
ott lennék még rész,
s nem torpannék többé, mint sebzett
lélekfélsz.
Valahol még lennék, aki voltam, Veled.
Gyermek és tinilány,
aki naplólapoknak adott csillagláng-tintán.
Valahol még itt vagy, mint egy őszi
szél-lélegzés,
gyönyörűvé váló hajnal, új nap érzés.
Valahol mező vagy bennem, völgyzöldek
esti csöndje,
fűneszek elröppenő, tiszta páracsöppje.
Valahol megmaradt bennem, mennyire
egy voltunk,
megannyi patakhullám-nap sem mosta el
nyomunk.
valahol égő csipkebokor szépsége vagy,
és napnyugtán szendergő rétvilág.
S bár minden szó az elfogadástól halk,
mégis, valahol bennem az a szerelem
ma is galambszívhang,
május szembogarú perc,
tündérzugba rejtett hétszínvirág.
Egy főnixpercért
Ez a korai csönd, mint anyja öléből
pislogó csecsemő, úgy eszmél a tájra...
A Nap előragyog csillagok köréből,
és sugarakat rebbent nagy parázs-szárnya,
majd rácsillan a szódacsöppes harmatra,
és gyufává lobban jegenyék távoli
templomtornyán. Most minden éhes a szavakra,
s nem kell, hogy édes legyen, mint a nápolyi,
csak legyen őszinte, mint a nyíló virág,
mint földszagú tavaszban a magsarjadás.
Nézem, hogy pilinkélnek a felhőhinták,
nekik könnyű sóhaj a hajnalhasadás.
Tudod, nem is szükség ez, csak egy pitypangvágy,
és nem a szádról, inkább szembogaradról
születnék újra...belőled...Lehetnék nyár,
olyan szerelem-bohém, szilajul kamaszos.
Fuvallat-szabadon lélegezne a szív,
amint meglátnám, hogy látsz...azt a lepkefényt,
kitárulna a kökényt kéklő mennyboltív,
de még álmodom a belső főnixpercekért.
Ha újra találkozunk
Párazuzmók derengnek a lombokon,
csönded csöndemet leheli homlokon...
A napsugár szétszalad a dombokon,
s hogy érezlek, lángot gyújt a porcokon
is, bennem. Kivilágol a méla szívtáj,
a hajnal szentjánosbogarai halk
lélegzéseid, jámborul, már nem fáj
az egykori egymásból eltévedés.
A grafitpor-éjszaka alatt valami
parázs-sejtelem lett a szép-ébredés,
magzat-álmok születését hallani,
amint világra sóhajtanak Téged
és engem, Életet, otthon-nyugvást
találni...Hihetném, hogy ez csak képzet,
de valahogy, mint májusos mezőzsongást,
virágba borulom szótlan a perceket.
Ha nem is mondom ki, majd tenyeredbe
hullatok ujjhegynyi érintéseket,
hogy csak akkor vedd észre, ha benned is
ott színezi kifestőkönyvét velem
ez az új tavasz, és majd a felszínig
érve, csillagfényévekből hozzám emel.