Csöndhangok

Sötétbe tűnnek a fényopálok, a csönd hintaszékében révedezem összeért sorslépteinken.

Oly régóta, szinte egymás mellett megyünk. Akkor is, ha épp kilóméterek választanak 
fizikai különsik-látszatra. 
Nem tudom néha, mondtam-e már Neked, pedig kell...Tizenegy év...Ennyi ideje ismerlek,
ismersz. Olykor úgy érzem, régebbóta is...Mintha egy anyagból lennénk, mintha a teremtés
ugyanazon lélekhumuszból, ugyanazon földből sarjasztott és nevelt volna minket. Hiába nem "egy a vérünk".
Mert mégis az. Nekem két nővérem van.  Te vagy az egyik.


A mi barátságunk ősi kapocs, mély, akár a köldökzsinór anya és magzata közt, fogantatásától kezdve.
A szeretet, törődés, figyelő értés, megértés, a mindig nyújtott kéz, annyira természetességből fakad...
A pad vagyunk egymásnak, a váll, a tenyér, amit néha még az "egy vérből " valók sem adnak a másiknak...
Főleg nem zsigerből, tisztán, semmit sem várva érte. 
Sok tükörvonásunk van. Lélekazonosságok. Örülök ennek. Mosollyal tölt el...hálával morzsol könnycseppet
a szivem, amikor Rád néz idebent. 


Sosem felejtem el azt sem...Talán akkor fonódtak életkezeink még szorosabban össze... Még csak két 
esztendeje ismertük egymást, de velem voltál...Talán úgy kellett legyen...Mikor Anyu elment...és én
megtaláltam Őt...ott voltál, szó nélkül támaszom, kéz, mely tartott, érintés nélkül, mikor a gyász hegyomlása
eltemetett.
( Tudom ezt megköszöntem már, s Petinek is...de soha nem felejtem el, hogy azt mondta Neked, mikor
felhivtad mi történt, otthon ne hagyj engem, vigyél hozzátok, mindenképp...és nálatok lehettem, mint
az elárvult gyermek, akit szárnya alá vett a szeretet...)


Megköszönlek Istennek...megköszönöm, hogy Élsz, ( és Peti Él, ), s én részese lehetek az Életednek,
mindkettőtök életének.


Nekem a testvérem vagy...Tudom erről is mosolygtunk sokat...hasonlóságainkon, ikervonásainkon...
Ezt már Anyu elvesztése előtt is éreztem, azt hiszem mindketten éreztük belül. Minden, ami közös
időnk homokszemeinek pergése alatt történt, barátságunk történelmét irta, alkotta, csak erősebbé,
mélyebbé téve. A Nővérem vagy. A földi élet karácsonyainak egyik ajándéka, a kis ünnepek valósága.
Szeretetem Irántad örökmécsesként ég.