Steel 2012. december 20. 15:39
Plüssfehéren csillog a hólehelt táj,
kihunynak a fénymécses csillagok. Lágy,
mézgyertya reggel, nézlek, szomjaz a száj,
meztelen valóságod nekem a vágy.
Szívem fagyöngye alatt várlak minden
ébredésnél, úgy gyúlok csókra Veled,
ahogy már csillagszórót ragyog itt bent
az érzés, mikor kezemhez ér kezed.
Sorsfenyőm alatt az ajándék magad
vagy, mosolygásod selyempapírjában
szerelem - csodát lát a gyermek bennem.
Bár az idő lába folyton csak szalad,
az együttűz nem alszik ki a mában.
Tudod, létezésed minden nap ünnepem.
Steel 2012. november 7. 11:20
Futnék a jelennapoktól,
hozzádbújt éjjelek csodájába...Nem hagyva,hogy megállítson a valóság. Hunytszememben, mint rég,te volnál a legszebbimpresszió...Szöknék abba a hajdanicsendbe, hol szívhangjainkbana szerelem volta világ.
Steel 2012. október 26. 06:48
Napszakként múlunk el...
nyúlnék a fény után, deszeme alá zárja az alkony...Most szoborszótlan az éj, fagyos, mint sírkövek tél idején. Mégis érzemfelizzásod perceit, bennemforró minden belőledemlék...Kontinensek lettünk, elválaszt távolságtenger,szemed hullámkékje nemringat többé...Mégis érzem,cseppről cseppre hogyansimulta tisztasága körülszívveréseim. Rongyosdaróc ma a közelségcsend,szúr a három lépésre tőledis...Mégis érzem, egykorhogyan öltöztette selyembepuszta valóságod létezésemet.Nekünk már halottunka szerelem, jelenlététmégis érzem...