Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
emlékjelenés
kapocsi.ancsa• 2015. január 13. 19:59
árnyékot harap, szimfóniát,
kacagó fényt imitál a folyón át.
függönyt rezdít az ablaknál,
lebegteti mikor széllel kínál,
üres szobája csupa fény,
csak az ablakán üt át a szenvedély,
míg láthatatlan úgy mozdul,
mozdulatlan szürkeség
folt a semmin, odébbállt.
Mozdulata lehajtva,
szája szótlan - sétálna
át a padlón, érintve,
bár lenne léptének súlya,
döngene csak, hangosan,
s vihar csapna alkonyban,
míg ki nem cibál minden szél
ablakon át, rabolt fény
veszne űrbe, szórná szét
a megmaradt mindenét
mi szép
https://www.youtube.com/watch?v=mdIZ5PrpEZw
kapocsi.ancsa2015. január 14. 17:45
Kedves Jolán,
köszönöm szavaid.
Ez olyan kép,vagy kisfilm tőszavakban.
Érzés, látvány
a lehetetlenség feloldása.
Ha prózában leírhatnám talán jobb lenne...
Szép estét.
kapocsi.ancsa2015. január 14. 17:42
Ermi,
köszönöm ittjártad.
szép estét.
Molnar-Jolan2015. január 14. 10:57
ösztönöket korbácsolnak a verseid, többször olvasósak, de megéri megfejteni. :)
petruchio2015. január 13. 22:14
"veszne űrbe, szórná szét
a megmaradt mindenét"