Csodabogrács történetei -II. Halászlé.

 

Jó nagyapám rézbográcsa.

a helyére van akasztva,

egyek kacsint, rögtön értem,

tüzet raktam,éppen készre.

 

Dézsából a pontyot hoztam,

amit épp, ma reggel fogtam,

jó lesz bizony, estebédre,

a szomszédok örömére.

 

Pucolni azt ketten fogjuk,

hogy később, egyedül is tudd,

előbb ezt jól lekaparjuk,

összes vérét, félre rakjuk.

 

Kopoltyúkat mind kidobjuk.

majd belsőség kerül sorra,

keserű fog szintén nem jó,

az epe sem bele való.

 

 Hólyag bele, legyen fogós.

ettől lesz majd, jó ragadós,

belsőség az mehet bele,

kivéve az összes belet.

 

Az ikra, hogy legyen erős,

ki fogta-e halat, egy hős,

fejét levágjuk, majd ketté,

patkóra beirdalt testét.

 

Sózzuk amennyit megkíván,

egyéb fűszer, most nem megy  rá,

majd a kondér legaljára,

a halakat rakjuk sorba.

 

Erre kerül vér és hagyma,

reá víz hogy eltakarja,

meggyújtani bőven forrjon,

kisebb lángra, hogy rotyogjon.

 

 Ibrik paradicsom tavalyról,

az ikra ki ne maradjon,

őrölt paprika édes, erős,

most már lassan készre föl.

 

Ezt, nem szabad megkavarni,

csak fülén fogva, megrázni,

ha készen van, ragadós lesz,

tenyereddel is megérzed.

 

Halászlé illata terjed,

nem ismer kerítést, kertet,

szomszédok szimata nem csal,

jönnek körénk már tányérral.

 

Hoznak még finom mustot, bort,

 kenyeret mely kell a jóhoz,

előbb papám mond egy tósztot,

szól a halat megfogóhoz.

 

Csend, csak tányérok csörögnek,

mit zörögnek, muzsikálnak,

kellemes zene a fülnek,

halászlé mellé, nagy dicséret.

 

Végül üres lett a bogrács,

a tálak is kifogytak már,

ismét alkotott  nagyapám,

meg a híres Csodabogrács.

 

2020-07-04