my Utániroda

A Dzsungel könyvéből

Itt indákig lendülünk átal,

Félúton fel az irigy Holddal!
Irigyled ugrató csapatunkat?
Nem kívánsz növeszteni új karokat?
Nem szeretnéd, hogy farkad tudja --
Azt az ívet, mint Cupido íjja?
Most haragszol, de -- ne gondolj,
Testvér, farkad lóg, ne tombolj!

Most itt ülünk egy ágon egy sorba,
Ismert, szép dolgokon gondolkozva;
Álmodunk tettekről, miket fogunk tenni,
Egy-két perc és kész az egész, nincs mit tenni --
Valami nemest és óriásit és jót,
Azonáltal nyerő csupán hogy kívánod.
Most ezután már, -- ne gondolj,
Testvér, farkad lóg, ne tombolj!

Az összes beszéd amit fajtánk eddig hallott,
Madár vagy fenevad vagy denevér hallatott --
Les vagy uszony vagy toll vagy pikkely --
Most mind együtt gyorsan hadard el!
Tökéletes! Fantasztikus! Még egyszer!

Akár az ember, már úgy beszélünk.
Tegyünk is úgy mintha...de ne gondolj,
Testvér, farkad lóg, ne tombolj!
Ez a Majom-faj végzetünk.

Csatlakozz, ananászokon temérdek, szökkenő sorainkba
Hirtelen, a vad-szőlő csüng, könnyedén és magasan,
Ahol ébredésünk éri kritika, és hallszanak nemes zajaink,
Biztos, biztos lehetsz, hogy csodásak lesznek tetteink.

Forrás: https://www.kiplingsociety.co.uk/poem/poems_roadsong.htm