my Utániroda

Agyunk sajog, a könyörtelen, jeges keleti szelektől...
Csendet őrző éjszakában elcsigázottak az énjeink...
Csendes, lankadó tüzek zavarják szökellő emlékeink...
Kíváncsi, izgatott suttogás hallatszik az őrszemektől,
De nem történik semmi.

Figyelve, drótot cibáló szélrohamokat hallunk,
Akár tüskebokor okozta haláltusa rángatózás.
Északnak, szüntelen, villódzó tüzérségi morajlás,
Távolról, mint unalmas pletyka, nem is a mi háborúnk.
Mit keresünk mi itt?

Húsbavágó, keserves hajnal már hasad...
Eső áztat, viharfelhő sejtet új háborús alkalmat.
Keleten a hajnal tömörül, mint búskomor had
Sorokban támad reszkető, szürke fodrokkal,
De nem történik semmi.

Hirtelen folytonos golyózápor töri meg a csendet.
Kevésbé végzetes mint a feketén vacogó lég,
Hópelyhei nyájba gyűlnek, megállnak, hogy újrakezdjék;
A szél közönyösségében fel és le tévelyegnek,
De semmi sem történik.

Forrás: https://www.poetryfoundation.org/poems/57261/exposure-56d23a961ef5a

Mily igéző a napsütötte fenyves
Dús, meleg illata öreg fáinak,
Hol durva kérgen gyantacseppek futnak,
És a tűavar szufla oly kellemes.
Emlékük epedező sóvár illat,
Kísértő szépségük, mind csak csodálat,
Moha, páfrány, toboz, ér, mi most repes.
Ez a tűavar szufla oly kellemes;
Bíbor fecskék napsütésben csillognak;
Fáról-fára szökellő mókusok futnak;
Illattal kevert bogárzaj szellemes.
Hol durva kérgen gyantacseppek futnak;
Zamatosnál zamatosabban termő illat;
Eljő az éj, véget ér a csodálat,

Napsugarak a törzsön lassan felkúsznak.

Forrás: https://www.best-poems.net/eugene-lee-hamilton/among-the-firs.html

Óvilági vándorral találkoztam,
Így szólt--"Két törzstelen, roppant sziklaláb,
Áll a sivatagban....Míg a homokban,
Süllyedő tört ábrázat fekszik arrább,

Redős ajka, gúnyos, fagyos uralma,
Szobrászról mesél, szenvedélyt vezetett
Belevésve élettelen dolgokba,
Mit kéz utánzott, mi szívet etetett;

Piedesztálra imígyen van írva:
Én Ozymandiás, Királyok Királya;
Nézz munkámra, te Magasztos, és rettegj!

Körülötte semmi nem marad meg, az
Omladozó kolosszális Roncs mellett,

Csak a magányos homokbuckák futnak."

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Shelley%2C_Percy_Bysshe-1792/Ozymandias/hu/12414-Ozymandi%C3%A1s

Bérci Veronika eredetijéből átdolgozva

Koldus vagyok én, de csak a Te koldusod.
Hűn várom, hogy hullajtsd végre rám sóhajod.
Imám hozzád csak egy esendő kérése,
Szavad hozzám mennybéli boldogság lenne.
Csak illesd nevemmel bársonyos ajkadat,
Csak csend és sötét mi elhagyják azokat.
Csak egy pók ereszkedik le a sarokban,
Leheletnyi hálót sző a fonatokban,
Remegő lelkem, mint pók, épít egy hidat,
De félúton röppenő gyufa ég, porlaszt
Minden vágyat, csodát láng martalékává,
Mi valaha hozzád csatolt vált hamuvá.

Még elegáns ruhában úgy feszülsz,
Netalán tán most lakomára készülsz;
Púder, parfüm most mind rád kerülnek:
Úrinő, feltehetőleg,
Művészeted okozata ismeretlen,
Semmiképp sem édes, nincs ez rendben.

Nézzél rám vagy vágj egy pofát
Mi egyszerűségből csinál bájt;
Lenge kelméd libben, hajad is szabadon:
Mily édes mellőzés, nem tagadom
Több mint a művészet rendbontása;
Szemkápráztat, szívemre nincs hatása.

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Jonson%2C_Ben-1572/Simplex_Munditiis