Szilánkok

Alkonyatkor nyílnak szirmaim 

Ragyogó fehérbe öltözve illatozom

Éjjelente 

Csodálatos fényben úszom 

- A Hold az én Napom -

Hajnalban fejem álomra hajtom 

Hóesésben álmodó 

Jézusra váró 

Tekintetekkel

Körülvéve 

Ülnek családok asztalhoz 

Áldást mondva

A Csoda születéséért

A szeretet ünnepén 

Lezáratlan utunk  

Tovább járjuk 

Észrevètlen 

Mégis együtt 

Egymást álmodva

- Ég veled -

Hajók ringatóznak

a csillogó folyón,

hol álmok sodródnak a

széllel szemben a felhők alatt.

" Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag. 

A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte: 

- Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye.

- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!

- Hagyjál most, álmos vagyok. (...)

- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.

- Szeretlek! Nagyon!

- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan. "

(Alkyoni Papadaki)