Szilánkok

Elvesztem a valótlanság-világodban

Hol csak te létezel és az egod

Esetleg mellék-szereplőként botladoztam 

Múló pillanat volt csupán
Képzelet és àmítàs
(Most már leginkább ásítás)
Fullasztó hazugság
Értelmetlen türelem játék
Hol én időt vesztek
De sosem nyerhetek

Mire te legyintesz 

Megint veszekszel

Pedig csak szólni mertem

Nem jó ez nekem

Visszavágyom a szülői házba,

A boldog gyermekkorba,

Hol kezeid érintése ringatott álomba.

Vigaszt nyújtottál, 

Mellettem virrasztottál.

A mesekönyv őrzi még emléked.

Nélküled 

Az otthon nem létezik többet.

De hiszem, a fájdalom megszűnik odaát,

S egy nap boldogan ölellek újra át.

Felnézek az égre,

S érzem,

Mosolyod most fentről ragyog rám 

Minden éjszakán.

(Édesanyámnak)

Amikor újra könnyek potyognak 

fel sem tűnik, 

hogy megint hazudott nekem valaki.

Csak én lehetek hibás 

- visszhangzik -

Mindenért bocsánatot kérjek,

tán azért is, hogy élek?

Nem, 

már tudom, mennyit érek.