Szilánkok

Az arcod halványul

Feledésbe merül mint, én 

Kinek nem-léte a könnyebb út 

Neked 

Megtagadsz,

Mintha sosem ismertél 

Volna

Melyik valóság az amiben 

Mi együtt lélegzünk 

Neked csak hazugság 

Nekem az élet 

Meghaltam érted 

Nem tudom ki vagy 

Álarc mögött meghúzódó 

Árny -

Talány 

Köddé vált álom 

Lettem 

Megannyi könnycsepp hullott már érted,

Mik édesanyád szemében ékkövekké lettek,

Mikor meglátta apró kezeid,

Csodás szemeidben a végtelen szeretet tükröződött vissza rá,

Boldogság volt ez a pillanat mindkettőtöknek.

Megszülettél, s e nap megváltoztatta életét sokaknak.

Hálát adok ma én is, hogy létezel,

S kérem az Eget, óvja 

Vigyázza minden léptedet!

Isten éltessen!

(2025.01.12.)

Atomjaira hullik

Szét testem

A jelenben

Párhuzamosok futnak

Az egyikben épp 

Itt vagy

Nem sejtem

Mit hoz a holnap 

Nélküled 

Hasad az anyag

Változtatnék a múltban 

De már csak te tudsz 

A mába átnyúlni

Hogy a pillanat 

Még egyben találjon 

Veled

2024.11.19.

Gyere velem egy titokzatos helyre 

Hol nem létezik büszkeség, s ítélet 

Csak léleknek kedves szépségek

Hajtsd ölembe fejed 

Repitelek messze

Simogató kezeim közt 

Nyugalomban megpihenve 

Vigyázok minden pillanatban 

Ne zavarjon bánat,

Szíved töltse be végtelen szeretetem

Mely óv s félt Téged 

Amíg csak lélegzem.

(A címet egy kedves költő társam Zsuzsa írásából kölcsönöztem.)

Zsibbad, fáradt 

Mindene

Kimeríti élete

Lányaiért mindent megtenne

Engedd hát most 

Nekünk, akik szeretünk

Tegyünk érted

Közel vagy távol 

Ideje pihenned

(Áginak, kedves barátnőmnek szeretettel)