Szilánkok

Atomjaira hullik

Szét testem

A jelenben

Párhuzamosok futnak

Az egyikben épp 

Itt vagy

Nem sejtem

Mit hoz a holnap 

Nélküled 

Hasad az anyag

Változtatnék a múltban 

De már csak te tudsz 

A mába átnyúlni

Hogy a pillanat 

Még egyben találjon 

Veled

2024.11.19.

Gyere velem egy titokzatos helyre 

Hol nem létezik büszkeség, s ítélet 

Csak léleknek kedves szépségek

Hajtsd ölembe fejed 

Repitelek messze

Simogató kezeim közt 

Nyugalomban megpihenve 

Vigyázok minden pillanatban 

Ne zavarjon bánat,

Szíved töltse be végtelen szeretetem

Mely óv s félt Téged 

Amíg csak lélegzem.

(A címet egy kedves költő társam Zsuzsa írásából kölcsönöztem.)

Zsibbad, fáradt 

Mindene

Kimeríti élete

Lányaiért mindent megtenne

Engedd hát most 

Nekünk, akik szeretünk

Tegyünk érted

Közel vagy távol 

Ideje pihenned

(Áginak, kedves barátnőmnek szeretettel)

Szertefoszlott,

miben hittem

Elnémít 

Ítéleted

Zavart a ritmus 

Kihagy néhány ütemet

Arcod fakul

Sötétbe borul 

A tekintet

Rideg

Mindenhol kísért 

A pillanat, 

talán az utolsó 

Egyedül 

Sikitanék

Nem engeded