Szilánkok

Pillanatok tűnnek el
a hajnal fényében
könnycsepp ízét érzem
sikolyomra riadok
Maradj!
Ne menj így el
maradj még
csak néhány percig
míg a magány rideg valósága
ajtót nyit.

semmi sem jó
semmi jó sem jő
s a jövő fekete fellegként öltöget nyelvet 
ró rám még több terhet
életre képtelen érzésekkel
taposnak el
féreglyukba nyomva enyészik el
az utolsó lehelet
leveszi rólam gondterhemet
spirálba fojtott magzatok
gondolataként becsavarodok

…technikai okokból az életemből
minden elmarad…

Vérrel írt szavak
ajkamra száradt
sikolyok
fojtogatnak.
Üvölt  a lélek
a téboly viharában
Táncol a magány
Zuhan a test
Rohan az elme
Menekül a szenvedélybe