Szilánkok

Hajnalban 

szorosan öleltél,

Délben 

A "szeretlek" mögé bújt

valódi arcod,

Délután 

ébredtem rá, 

hogy a Nap elvakított,

Későre járt, 

mire álarcod lehullott...

Elvesztem a valótlanság-világodban

Hol csak te létezel és az egod

Esetleg mellék-szereplőként botladoztam 

Árnyjáték az éjben

Ragyogott a szemünk 

A Hold fényében 

Feszít a vágy

Mámoros csókjaid

Borítják testem

(Aztán felébredtem...)

Lehet, hogy most nem látod a Napot,
de ne feledd, hogy a felhők mögött is rád ragyog.

Mosolyogj!

Hófehér csendben lépked a tél a tájon,

Puha paplan borítja be álmom.

(saját gondolat)