szumi blogja

Éjjel

Rettegem,de megélem az éjszakát.

Utol érsz nyugtalan álmaimban,

lágyan,puhán nyújtózol.

Körém font karjaidban lebegek,

s a szívem tenyeredben lüktet:

-Ne hagyd magamba zárnom!

A bújdosó könny felszínre tör,

s én nem szégyellem.

Így múlik el minden.

Nem lehetsz már Napom.

Csak nyugtalan álmom:-Éjjelem.

Sírvers

Porodban is vigyázom álmodat,

Kövedre virágot teszek.

Álmodjál szépet örökkön.

- Óvjanak utadon isteni kezek!

Nem lehetsz emlék

Nem lehetsz emlék a múltból

amíg szíved távolát érzem,

míg a gondolat arcodra teszi a kezem,

amíg érzem bőröd bársonyát,melegét,

míg újjaim zsibongva kutatnak hajadban,

addig nem lehetsz emlék.

- Addig nem lehetsz múlt!

Te voltál az

Életem rongyait

Papírra teszem.

Két szemem foltjait

Letörli a kezem.

Fénylik minden dal,

Fájva csattan belém.

Te voltál,ki elment.

-Te voltál az,nem én!

Vedd el tőlem

Alig dobban szívem,

Bánat férge rágja.

Nem mondom a szókat

Nincs gyógyír bajára.

Vedd el tőlem létem

szakaszd el a sorsom.

Itt ezen a Földön

Nincsen semmi dolgom.

Elaluszok csöndben,

Járott útra térek.

Égi ajtón kopogtatok

Bebocsájtást kérek.

Mindig ide vágytam,

Csillag erdő ragyog.

Féreg sem rág többé...

-Itt boldogabb vagyok!