szumi blogja

Személyes
szumi•  2011. január 9. 21:20

Ábránd lettél

Rámlobban a hajnal első fénye,
s csókol egyet arcom könnyein.
De a meleg, csöppenő napsugár
nem enyhíthet lelkem kínjain.

Ágyam a bú nyirkos verme,
hová a Nap nem süt be soha.
Hiába nyújtom ki a kezem feléd.
Én nem vagyok fa, s Te nem lehetsz moha.

Sem fa, sem moha nem lehetünk,
messze szálltál, csak ábránd lettél.
E nyirkos verem száz karjával ölel.
Én szerettelek, s Te mégsem szerettél.

...Megcsillan az Éj első szikrázó csillaga,
az Égi palást arcodat teríti elém.
Repül a sóhaj az est hűvös szárnyán:
Vermemben csoda nem vár, oda a remény.

szumi•  2010. május 5. 20:32

Haláltusa

 Megvívtam haláltusámat ma éjjel.
Karodba vettél,
lélegzet sem volt már.
Egy percre tovaszállt az élet.
Húztál,vontál ki testemből,
súlytalan repültem Veled,
s éreztem a Halál bűzös leheletét.
Megkóstoltad könnyeim ízét,
de nem engedtél...
- Még nem hagytál
hívogató sírgödrömbe esni...
- Elszakadt - e nyugalom.
Elmúlt hamar,s én csak várom...
Megnyitottad a boldogság kapuját,
melybe beleszédült lényem.
Ahová újra visszavágyom.

szumi•  2010. április 28. 21:32

Visszaszámlálás

 Hogy mi az élet?...
Fogantatásunktól kezdve
visszaszámlálás...
Majd elmerülés.
- A végtelenbe.

szumi•  2010. április 17. 08:39

Búcsú

 Egymás elé teszem

lábaim a porban,

s minden lábnyomomban

egy-egy könnycseppet hagyok...


szumi•  2010. február 24. 12:38

Részletek

(Folytasd a verset...! :) /Áthozva - részletek/

 

A tavasz,a nyár,

már mind múlt idő.

Mert az ember elvész...

Nem csodára jő.

 

  ...

 

 Ha egy régi-régi dallam

újra felcsendül Benned,

hallgasd most-e lágy zenét.

Vigasztaljon az Ének,

az Örök dallam.

Űzd ki szívedből a bánatot,

hagyd magad mögött

hófödte teleid

kegyetlen derét.

 

...

 

De hangod megihletett újra,

mi bennem szüntelen kotoz,

s merész  gondolatot szül vágyam.

Hogy csak itt légy mellettem mindig:

Te légy puha takaróm,

selymes paplanom,

mindenem légy!

Te légy puha ágyam.

 

...

 

Suttogása felcsendül bennem,

s én hallgatom,

mint szívbéli imát.

Szeret az éj,

álmom fehérül,

s tüdőmből kicsattan neved!

Létem,s szívverésem 

Teérted kiált.

 

...

 

 

Vigyázz rám,mert elveszek.

Ne hagyj bánatom 

mélyére merülnöm,

hisz felvillanó képek

marcangolják létem.

Légy létem tündöklő parazsa...

Légy,

óh, te légy örök mindenségem.