míg ti ( mások ) majd

örvenditek, csipeszes, csácsog, csontvázdiák, csipkegallérban, Belzebubra, költő-vitéz, kátránnyá, aranyaim, vetkezem 

 

 

 

míg ti ( mások ) majd

 

 

 

el’ fel’ és még ki tudja hogyan

örvenditek a nyarat

mi megnézzük ahogy hajnalonta

harmatszőtt csipkegallérban állnak a zempléni fák

nem bánjuk azt sem, ha  téridőből kiszakadva

talpunk alatt kátránnyá mázgásul a haladás

és a Holt-ág neszei közt elér a : sehova tovább.

ti ( mások ) oly sokat problémáztok ezen:

„ hőségriadó, árnyéban is…” és

költő-vitéz létetek sorokat csácsog

míg mi köröttünk csak „ hallgat a mély”

én fotózok ( sok sikeretlen. beállítás, élesség

kellene a két kéz… de el nem veszem kezéből.

Belzebűbra…nem. nem érnek annyit a pillanatról

megmaradó csontvázdiák hát levetkezem magamról a fotóst

és elmerülök.)

míg ti majd el’ fel’ és még ki tudja hogyan örvenditek a nyarat

nekünk „ búzatáblák aranyán fut a van”

és negatívok csipeszes sora alatt

mosolygunk: ez is fényt kapott…van életlen fókusztalan

pixelhibás, szürke, van amin már így is látszik a homály.

nekünk abban a legnagyobb öröm. aranyaim e képek.

míg mások elvesznek egy-egy sorközön.