azóta

/ erdő, sátor, cél, vállkendő, csoda,
avar, palánk, korlát, beton, nyárfa /

még néhány hét és
mintha kihordtam volna
azóta
született és éltet a csoda
előtte csak félteni volt
vérrőt avar közül kapart ki
és engedte önmagának is tanulni
hogy dacból csendből és mosolyból
ne féljen hagyni hogy a pillanatra ráncosuljon a jelen
hónapokig egy célja volt:
tört álmok közül létezésgerinc csigolyáit ásni fel-
építeni
az erdő felől jött
és gyermekkorom nyárfáját rázta meg
hogy bújnék elő mögüle: neki kell az a kisgyerek
belémbetonozott félszeket bontogat ma is
és még van hogy palánkot húzok
a megmaradtak köré mire lemegy a nap
de a holdfénnyel korláttá fosztja
s hajnalra vagy mire jő a pirkadat
már csak emlékszilánk az egykori fal
mit gyengéden markába vesz
és szíve fölött dajkálja nyugalommá akár anyja a kisdedet
engem is magának magából nevel
tekintete vállkendője fűt és ujjbegye hűti lázrózsáimat
karja sátora az időbe rejt s fellibbenve a térnek ad

http://www.youtube.com/watch?v=bE12Ekaq0Do&feature=related