aznap azt akartam hogy meggyűlölj

- szenderegni, könny, úgysem, parázs, kereslek, gyűlölj, csendülnek, szikrázó, remény, tévedést -

hát eléd hordtam életemből minden tévedést 
s látni hagytam mi bennem 'csak' ember...és 
tekintetedben mégsem találtam 
parázs megvetést. 
pedig az ''elmondom, 
aztán úgysem kereslek!'' 
még bennem is megfordította a kést. 
mégis...szemed tiszta mosolytavában 
sehol nem láttam vádat 
sem erecskét, amit majd ha ideért a: 
' már úgysem látnak' 
patakká könny duzzasztva, arcod puha vonásait torzulásig mossa. 
''szenderegni hagyhatná benned Isten a reményt'' sziszegtem 
vagy legalább azt a szikrázó fényt 
borítaná árnyék mi most úgy ül ajkad szegletén, azon a kis mosolyráncon 
( jaj hogy szeretem...a csendek csendülnek mikor látni engeded ) 
mint harmatcsepp a felfeslő virágon 
s szótlan kérdésedre 
halkulva feleltem: igen. így szeretlek. 
s te így (is) szeretsz ....?! 
aztán csak némán kezedbe tettem kezem 
legyen hát örökre tied.