az ki te

 /fénylő, huppan, sor, bántó, süllyed, foszlány, ég, ánizs, parázs, szúr/

most oda huppantál
hol avart zilál a hűlő szél
és a süllyedés utáni megérkezés
felhorzsolt térdei
csak bántó közelek sebét
metszik  elhajlásainknál
újra és újra fel
és égetlek csak belül
hát vess ki
kergess el onnan
hová kéretlen költöztettél
képzeleted nyarán
s szórd nyomomba feledések hamuját
 de kiálts értem majd ha már nem süt
csak melenget a parázs
tudatodban ha a realitás helyemre ráz
ha engeded hogy létem lenge foszlánya
tiéd mellett úgy legyen
mint napokra feszülő lendületvitorla
felhősor mi szivárványt húz esős alkonyokra
időtörés gyűrve elcsépeletlen szavakba
gyermekkoríz kénesen szúrós múlásokra
barnán fénylő csillagánizs fekete teában
....ha lehetek végre az ki te nekem vagy
 vagy engedj szótlanságba porladni
elmáló levél legyek talpad alatt
tört betűk halmába fojts el
magamba
többé ne szólhassak
olyat mit úgy is csak neked mesélnék
ha könnyebb hát üvölts : 

tünj el! légy álomárnyék...

http://www.youtube.com/watch?v=IGn83pDkgjE