Úgy fogadlak

Steel•  2018. május 9. 21:16

Úgy fogadlak karom közé, mint anya

a gyermeket, mint szerelemmel vetkőztetett
csend egymásban hazatérő lelkeket.
Akár ágak a lombot, tenyéren tartva,
fogadlak a holnapokkal, legyőzetett
ellenedharcban reszketve a szemedet...
Úgy fogadlak, mint szirmok hajnali sugárt,
vágyakból hagylak pipacsként kinyílni,
amíg pirulásomból a nő vaddá nem lesz,
s ajkadtól hullat minden sóhajruhát...
Szívembe fogadlak, életet dobbanni,
míg szíved egészen magáévá tesz.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402018. május 10. 23:57

brummos!

Krisztinka2018. május 10. 19:04

Szép:)

Pflugerfefi2018. május 10. 10:54

Nagyon...

Metta2018. május 9. 21:57

Gyönyörűt írtál megint!

Mikijozsa2018. május 9. 21:38

remek, mert kedves szavakat írtál a versbe, s ez illik is ide

kevelin2018. május 9. 21:20

Ágak a lombót tenyèren tartva de jó