Mocorgón

Finom magyal-lob dereng a fák felett,

a napfény kitárja pávatollait,

az éj kútsötétje már fénnyé sejlett.

Kicsi rügyek sóhajtják szét szomjaik,

cipómorzsa-felhők alatt a reggel

énekel, felreppennek sugártrillák,

a félhomály könnyű és habos tejfel,

kis macskanyelv-percek most felnyalintják.

Lusta mód nyújtózik az enyhek ideje,

a fagy üstököse lehull az égről,

kitágul a táj s a horizont szín- tere,

jégmadár-kékség szépül a dérből.

Lángpihe-alkony száll a dombok fölé,

de a hűvösségben valami pezsdül,

ahogy csillagszívverések lágy ölén

cinege csengettyűz, s egy mag hajtást rezdül.