Május-lángok ős(z)korán

Már itt van az ősz benned és bennem is,
a szenvedély haján pókháló-opál,
bár a tűz-ösztön még erejét keresi,
de templommá hűvösödik vágyszobám.
Néha, az imákba még belesúglak,
és a szív szembogarába hunylak.

De ismerésed korszakosan távoli,
hiába emlékezem sóhajok apró
barlangrajzait, ahogyan lángolni
kezdtek csóksziklákon, s forrtak karcot,
véstek szerelem-rúnákat itt bennem,
hogy érezzem : e varázst örökre hinnem kell.

Számomra most csillag-planetárium 
lettél, - mintha ezernyi világot kéne
felfedezni, - de tépett kalendárium
hozzá(d) az idő. S amíg holdad fénye
pihen ezen a galaxison, én látom,
ahogy belőle inkább én leszek vándor.