Hajnalképek

Patakzubogás...sok-sok ébredésmoraj,
a jég macsakakövén tűsarkú szél jár,
kávégőzök szállnak kócos semmi-szóban,
a lélekdroid csak indulás-buszt vár.
Mire a Nap felhők hegygerince fölé
ér, az ember elveszik saját csöndjén.

Panel-szmogban köhög a tüdő. Modern
rák ez. Beszorít négyzetméter-satu,
még jó, hogy horizontot tágít a modem,
bár hogy látsz-e messzebb, talán csak kamu.
Elvegetál a szemvilág is, fáradt
álom-sorgyártásai állnak a mának.

Hol pitymallatharmatok sejlenek fényt,
fahasábduruzsolások melegén,
és az angyalok sok csillag-gyermekét
csipke-reggelbe takargatja a tél,
ott picit lassúbb ütemben hal a szív.
A falvak lélegzése élni tanít.

Bár e tájékon is aratják a jövőt.
Mégis a párán átlehelő mezők
véráramában az Isten vére : örök.
Valami bölcső-illatú, ahogy elönt
a tisztaság, mit a hajnal magzatként szül,
amíg a sors Krisztus-kereszten feszül.