Fényszunnyadón

Steel•  2018. március 27. 12:44

Alkony száll, lepke-nesz,
páraszőtt stólát vesz,
füstcsipke, pille-éj,
csillagcsönd szárnyra kél.
Csurranó vízcsöpp-hold,
lágy opálhullám most,
szél perdül, felkacag,
kíséri trillahang.
Jéggyertyát gyújt a tél,
szikráján szép a tér,
dérvirág nyíl a fán,
fagypollent szór a táj.
Bóbiskol minden fény,
alszik a szívremény.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kevelin2018. március 28. 07:45

Téli alkony szunnyadó szívremény csodás képekkel jó hangzással

Rozella2018. március 27. 23:13

Olyan mint az "éjmélyből felzengő"...:) szép lett!

Metta2018. március 27. 22:53

Csodás/

Törölt tag2018. március 27. 21:56

Törölt hozzászólás.

csillogo2018. március 27. 21:34

Nagyon kedves, játékos !

skary2018. március 27. 15:10

:) szokatlanú rövid :)

Mikijozsa2018. március 27. 13:29

nagy vers, szépen szóló - szívreménnyel" teli :)