Élni hív

Apró tenyérmelegségek, napsugárbibék,
horizontról reppennek sárga fénycsibék,
a légben bogárzünny pilinkél szerte,
könnyű permet a felhők harmatcseppje.

Szívemen a csöndzárványok, kristályidők,
a bánatok alól most madárlibbenők,
felhasadt gleccserszabadság a pillanat,
értésemmé felnő, mi a múltból itt maradt.

Látom élni kél a pillangótarkaság, 
lélegzem, mint rügyet hajtó barkaág.
Élni hív a pille mezőüdeség,
s ahogy a kert változtatja küllemét.

Élni kél a katicapettyes derű,
az alkonyi színpompa, mi szépen egyszerű.
Élni hív sok éji csillagcsalogány,
mikor tejútálmokat dalol rám.

Miként a hajnal galagonyavirága
szirmot bont a bennem fáradt világra,
a szájra némult áhítat élni hív,
a még magzat-holnap újra szivárványhíd.