Ami igaz maradt

Pillangó-puha pillanat, gyermekérzés,
hamubasült pogácsa-szavak, jóságok,
Anyám tekintetében az Anya-szépség,
mi gyógyított minden ártó kórságot.
Apám szemében kis parázslámpások,
- mezőzöldeken táncoló hajnalsugár,
szinte látom, a legelő bárányok
mily szelíden pihentek az Ő oltalmán.
Most felhőjuhokat őriz, és terel,
míg Anyám patyolatfényt tereget épp,
Apám minden borút jó messze lehel,
így lesz búzavirág a sötét Ég.
Semmi gyarlóság, mit a földi sors hozott,
nem lehet lényegek nyoma utánuk.
Bár a hiány magzatsírása meg nem szokott,
- s tudom sosem lesz az, de az Ő álmuk
már csillagléggömbbé reppent, már könnyű.
Csak a cinkekéség néha fáj nagyon,
mert el nem érem. A Menny messze vagyon.
De szívverésük rigódal, fuvallat-röptű,
s minden mi földre húzná őket, hamis.
Mindaz, mit vállamon hagytak, csak ölelés,
A szeretet csöndek ujjhegyén összeér,
s a lélek füves legelőin itt lakik.