lingua volucrum
Képfoszlány
Magamra öltöm csend-palástom,
meg ne halljon, meg ne lásson -senki… senki… messze kell most
innen menni… angyallépcsőn
fel az égbe, ne vegyenek többé
észre, néha-néha érezzenek,
gyenge könnyem, hogyha pereg,
ha száll halk sóhajom, arcukat
megcirógatom, szívükbe egy csöpp
meleget - fénylényemből csepegtetek,
pilláikra ráfonom, harmatgyöngyös
álmokon - édes emlékemet…
csak dezsavű leszek…
egy ismerős képfoszlány…egyszer volt… hol nem volt…
álomlány…
...csak Isten látja
...most ülök a ködben
elgondolkodom miért is jöttem
szívcsendemben suttogások
angyalarcom szilánkos
fényű tükrödön...
varázsszavakat lehelek rá
oh... egy suta mozdulat és
letörlöm - pedig nem akarom...
tudom... érzem... áramlik
a szeretet - ilyenkor jövök rá...
csak Isten látja a lelkemet...
Hiány
Kilenc bánatgyöngysor
*
mára hiányod
részemmé vált egészen
így vagyok teljes
*
hosszú csendjeim
égkék taván hiányod
tükröződik csak
*
úgy ragyogásod
mint a hiányod eltölt -
poharam csordul
*
hol vagy merre jársz
nem tudom csak hiányod
hív folyton táncba
*
akkor is itt vagy
ha csak hiányod ül le
szívem peremén
*
hiányod édes
jázmin illata járja
át lelkem kertjét
*
az a pillanat
mely egymás nélkül telik
örökkévaló
*
elvesztettelek
bánatgyöngyök fénye ring
szóláncaimon
*
hiányod kitölt
bennem minden részletet
hiánytalanul
hisztek-e
tegnap még voltam valaki
barát szerető társ anya nő és ember
éltem igazán szeretettel
hús-vér lényem tapintható
mégsem hitték el hogy való...
ma már semmi vagyok
tárt karokkal vár a mindenség
szívem a porban enyészve ég
hófehér fényben fürdik lelkem
nem láttok... most hisztek-e bennem
?
suttogások
majd azt suttogják: ó de kár
pedig még sokáig élhetett volna
milyen szép és fiatal volt szegény
mondjuk érthető lenne hogyha
valamilyen betegség vagy baleset éri
mi lehetett a valódi oka mégis
hiszen olyan boldog volt és elégedett
és volt család is akit szeretett
akkor meg miért.. miért...
a szíve szakadt egy férfiért