lingua volucrum
Gondolatoka szó, a dal, a csend
csendül és bondul
mennyei harangjáték
a kiejtett szó
*
színes sziporkák
szállingóznak szerteszét -
szép szózuhatag
*
csigaházunkra
végtelen csendeket csen
a tűnő idő
*
karcsú nádszálon
dallamot komponál egy
suta zörrenés
*
szókavicsokból
szépséges verspalotát
épít a költő
*
ahol nagyothall
az ész és süket a szív
ott kár minden szó
*
a csendem és én
szívesen kergetőzünk
a hold udvarán
*
félszavakkal is
teljesen egyetértünk
mi - rokon lelkek
*
telómagányban
apró figyelmet koldul
az emberi szó
*
csendem meghitten
ölembe bújik - aztán
együtt hallgatunk
*
szóvirágaim
parázsló ajkaimon
lobbanó hamvak
*
a jó szó manna
a jó szó tiszta forrás
- lélektáplálék
Tebenned én...
Tavasz neszez, könnye pereg,
ujjonganak a levelek...
lomb rejtekén kismadarak -
szívük zuhog - dalra fakad...
Érzik mind, hogy boldog vagyok,
felhő simul - belül ragyog...
repdesek az ég tetején,
mert bennem vagy, s Tebenned én...
Pengeélen
Szédítő mélységű szakadék felett...
pengeélen táncolok - ne ijesztgess!
"patchwork"
folt hátán folt rajtam szeplőt ne keress
a hibáimmal együtt vagyok tökéletes
Ha
Ha találkozunk, ne szólj,
ne is nézz énreám,
ne ringasd két szemed
csípőm lágy vonalán...
Ne érints, ne kívánj,
kedves - ne is becézz!
- hadd sajduljon a szív
és keressen a kéz...
Csak simuljon a lelkünk,
az ég boruljon ránk...
ha találkozunk, ne szólj,
ne is nézz énreám...
Schmidt Lívia, Mezőberény, 2015. június 20.