lingua volucrum

Fél szemével sandít, kíváncsi az Este,

bármit elkövet, hogy titkomat kilesse,

mintha bámészkodna, éppen csak andalog,

észrevétlen kúszik, csorog a házfalon…

 

Párkányon ücsörög, láb lógatva hosszan,

fütyörész a széllel, nehogy azt gondoljam:

kémleli ablakom, felfedezné bájam -

nyakam ívét bújná, csókolná a vállam…

 

Párás üvegtáblán - szemsugara csillan -

én meg csak pihegek fojtó ruháimban,

majd lassan-kacéran, mert így tartja kedvem,

szemlesütve húzom… óvatosan kezdem…

 

Karcsú derekamon ujjaim vezetem -

egy-kettő-három-négy - belégzés - élvezem…

miként ring a csípőm - földön a sok darab

testmelegem ontja - a kis francia marad…

 

Most hátrapillantok, mosoly ül szívemen -

a kéjsóvár Este csöppet sem idegen…

tekintetünk villan - jöjjön - intek neki,

a kis alsót, ha kell, zsebébe rejtheti…