lingua volucrum

schmidtlivi•  2018. július 8. 21:29

...én vagyok?

Ez is én vagyok.


Ne nézz rám!

Szemeid tükrén már 

nem látom magamat 

szépnek, arcomat –

melyen egykor a vágy 

rózsái égtek, most 

a Hold viaszos

fátylába rejtem... 


(...lassan megfagyok)


Ne érints!

Csak gyenge parázs 

a testem, erőtlen izzás 

a szürkésfehérbe tűnő 

cigarettavégen.

Ajkad forró 

körvonalát érzem...

hamvadok... 


(nem ezt ígérted)


Ne becézz!

Mind lehullanak rólam 

a gyönyörű szavak, 

akár őszi levelek 

a szél tenyere alatt.

Minden, mi elhagy 

– halott...

a színevesztett 

valóságba fakulok...


(ez is én vagyok?)


schmidtlivi•  2018. július 8. 14:50

Őrangyal

Az angyalomnak - bizony - most sok dolga van…
nem engedem őt csak úgy, létezni gondtalan,
bármilyen mélyre is zuhanok, ő az, aki lát -
fülembe suttog olyankor egy vigasztaló imát.
Ő az egyetlen, ki tudhatja… mi ég legbelül (?)
s hogy érezzem velem van, lelkemmel hegedül:
bizsereg és feltölt - nyugalma - feledteti a bajt…
nyomban el is illan minden, mi előtte zavart.
Ő az, aki ismer jól és dúdolja dallamom -
táncba hív, mert szeret - én boldogan hagyom,
átölel és felkap, s benn felragyog a Nap…
a legszebb, hogy ez nem ő… csak előcsalogat…
hogy felfedezzem újra - halljam a szavam,
s a tükörben végre (!) meglássam - önmagam…


schmidtlivi•  2018. június 28. 21:53

a szó, a dal, a csend

csendül és bondul
mennyei harangjáték
a kiejtett szó

*
színes sziporkák
szállingóznak szerteszét -
szép szózuhatag

*
csigaházunkra
végtelen csendeket csen
a tűnő idő

*
karcsú nádszálon
dallamot komponál egy
suta zörrenés

*
szókavicsokból
szépséges verspalotát
épít a költő

*
ahol nagyothall
az ész és süket a szív
ott kár minden szó

*
a csendem és én
szívesen kergetőzünk
a hold udvarán

*
félszavakkal is
teljesen egyetértünk
mi - rokon lelkek

*
telómagányban
apró figyelmet koldul
az emberi szó

*
csendem meghitten
ölembe bújik - aztán
együtt hallgatunk

*
szóvirágaim
parázsló ajkaimon
lobbanó hamvak

*
a jó szó manna
a jó szó tiszta forrás
- lélektáplálék

schmidtlivi•  2018. június 22. 21:11

Várlak...

Elálmosodtam... 
leülök a kanapéra - várlak,
hangtalan suhannak a percek...
ahogy Te is, egy végtelenbe 
tűnő sínpáron... éppen alszol,
s azt álmodod: szeretlek...
Várlak... tudom közeledsz -
sejtjeimben egyre érzem,
boldogságszirmok nyílnak
lélekzugaimban, akárcsak
abban a tündérmesében...
Várlak... lélegzetnyi sóhajom 
elhal... lassacskán édes 
madárdalra vált, ahogy 
szállok... sietek én is feléd, 
s hallgatom az öreg tölgy 
vigasztaló szavát...
Várlak... pillám alá könny 
fut - sós ízű, reszketeg,
tétova kis patak... a pillanat
rebben - míg pilleszárnya
karcolja hozzád tekergő,
pipacsszín érfalam...
Várlak... már oly közel a 
távol, hogy újra... hogy 
együtt... ölelve - Te meg én... 
berobog a vonat, a peronon
állunk - összefonódva -
szívünk szép peremén...

schmidtlivi•  2018. május 29. 00:28

Boldogságfellegek

Derengő fényem mellé
letérdelt a hajnal,
madárhangon dalolt,
hűs-édes arannyal
borította testemet....



Szellő járt a parton...
nem látta senki sem,
ahogy fölém hajolt:
féltőn és szelíden
sóhaja lebegett...



Halványan hallottam
szívzugaim neszét...
pillangók reppentek
belőlem szerteszét:
boldogságfellegek...