Pillangó

..idővájta mély medrében folydogál az élet, útja már nemigen változik. Hogy vagyok? Fáradtan. Sokszor elgondolom, milyen jó lesz, ha már nem leszek. Néha még fellobban bennem e vágy, valami szebb, jobb élet után, de igazából már nem hiszek benne. Olyan vagyok, mint egy fa, mely magányosan áll, messze az erdőtől, fáradt karjával csak nyújtózva arra, s úgy menne közéjük...de nem tud. Végigkísérte életem ez a hiábavaló vágyakozás, aztán lassan ez is elkopik. Begubózom a magányba, s majd gyönyörű pillangó lesz belőlem...Illatos, karcsú virág szirmán hintáztat a tavaszi szél, kitárom szárnyam a ragyogó szélnek...s, ha majd arra jössz...mint könnyű lehellet...a kezedre libbenek...