Magány, zárt ajtók mögött

Ült a tévé előtt, de fogalma sem volt, mi zajlik a szeme előtt. Befelé figyelt, mint aki számolja eddigi életét. Kint csak a korai sötét, az ablakot verdeső havaseső, fülében és fejében vére zúgása, mint amikor gyerekkorában tengeri herkentyűt tett a füléhez, s a felnőttek azt mondták, hogy a tenger zúgását hallja benne. Hogy elhitte! Maga elé képzelte a hatalmas víztömeget. Lehet, hogy óceán? -kérdezte egyszer apjától.- Lehet,.-felelte apja - annak képzeled, aminek csak akarod. -és szelíden mosolygott hozzá. Hiányzik ez a mosoly, gondolta, és elszomorodott. De a sírást rég elhagyta az útvesztőkben, vagy az egyik útelágazásnál, csak arra emlékezett, hogy egykor megkönnyebbülést hozott. Régen nem érezte már a könnyek sós ízét. Összerezzent. Fázós gallyak csapódtak az ablaknak. Egy szemvillanásra azt hitte, az ajtaján kopognak, de hisz ki is lenne...Mélységesen egyedül volt, és annál is mélyebben magányos. A sötét, ha lehet még sötétebbé vált. Már nem csak saját vérének zúgását hallgatta, hanem az egyre erősödő szél futamait is. Csinálni kellene valamit, gondolta, a munka mindig segít elűzni az egyre támadó gondolatokat, de nem volt igazából kedve semmihez sem. Szeretett volna távol, nagyon távol lenni ebből a szobából, kívánta vissza a régi időket, amiko rboldogan és nevetve verődött össze az egykori csapat, hogy nagy beszélgetésekben akár hajnalig teljen az idő, hogy temérdek sokan préselődjenek az egyetlen értük jövő taxiba, hogy azt sem tudták, melyik láb és kéz kié. Szerette volna a vízparti bográcsozásokat, az éjszakai fürdőzéseket, az egymás ugratását, a táborokat, amik után jöttek - mentek a telefonok, ki kinek a holmiját találta meg saját cuccosában "Gyere a gatyádért, nem tudom megmagyarázni a férjemnek." És ugyanez bugyival...Most csak ült, kapcsolgatta a tévét. Mindenhol tőle idegen akciófilmek, vagy életidegen idétlen szerelmi történetek. És akkor hirtelen megszólalt a csengő...Ismerős, gondolta felvillanyozva. X csenget ilyen aprót. Mosolyogva tárta szélesre az ajtót...és egy idegennel nézett szembe. Bocsánat, mondta a másik...a villanyt akartam... Semmi baj, felelte, és halkan visszazárta magát a magányba...