Poéta
VersLátod? Valóra vált!
Látod? Valóra vált
Amitől féltem.
Reményből a vég lett.
Ezt is megéltem...
A szavak elhallgattak
Csöndes lelkünk húrja.
Hegyes rózsatövis
A szívemet szúrja.
Elmúlt szép mosolya
Melytől nyílt száz virág
Bezárta a kaput,
Sötét lett a világ...
"Várni kell a jóra"
Eképp biztatgatott
És én hittem neki
Vártam azt a napot...
Amikor majd ő lép
Közel hozzám oda
Gyengéden átölel és...
Történik a csoda!
Összeér a két test
Tűzforró és remeg
Amit együtt érzünk
Elmondják a szemek!
Keresik, kutatják
Egymást érző kezek
De jönnek sötét felhők
És fújnak hideg szelek...
Fellegekből mélybe
Zuhantunk le hamar
Iszonyú fájdalom!
Engem már nem akar...
Két hét alatt letűnt
Életünk porondja
Én szerelmes őrült!
Április bolondja...
/Sz.S. Keszthely, 2019. Október 15./
Bocsáss meg, kérlek!
Hibáztam. Én tudom.
Majdcsak megtanulom...
Amit némán sikolt az agy.
Hogy nekem Te... és csak Te vagy!
...
Nincsen többé más nő ki engem érdekel.
Öröm vagy számomra. Igen. Hogy létezel!
Mióta ismerlek, szebbek lettek a napok.
Ajándék az érzelem, amit Tőled kapok!
Mondd azt hogy várjak Rád. Én igazán ráérek...
Hiszen ígértem Neked (emlékszel?) száz évet!
Mondd azt hogy szükséged van tőlem az örömre
S én Neked adok mindent. Esküszöm. Örökre!
Akarlak látni mindig csak nevetni. Én...
Nem tudok senki, de senki mást szeretni!
Könnyeim záporán át nézlek, csak nézlek...
Ha megbántottalak, most bocsáss meg kérlek!
Szólj hozzám!
Kérlek szólj hozzám!
Most szükségem van Rád!Tudod, hiányzolMint méhnek a virág...Kérlek nézz most rám!A szemed nem beszél.Látom, szavaidMár elfújta a szél...
Képzeld, elhittemHogy engem jól szeretszDe a csöndeddelÚgy érzem eltemetsz...
Tűnő boldogság!Te az voltál nekemMegszépítettedIgen! Az életem...
Hogyha van IstenÁldjon Téged bővenÉs a szívemetMost fogadd el tőlem...
/Keszthely, 2019.05.08./
Nem érdemes
Nem érdemes semmit hinni
Nem érdemes így szeretni
Kapukat kifelé nyitni
A szívemet őrá bízni...
Nem érdemes tündökölni
A napfényben megfürödni
Bár éltet az minden perccel
Hosszabban, s közelebb - perzsel!
Hittem kimondott szavait
Tavasz zsongó, víg dalait
Szép szemének pillantását
Szóvirágok illatárát...
Elhittem azt hogy imádott
Kergettem sok délibábot
Szomjas lelkem keres kutat
De végül a szív utat mutat...
Esőcsepp mossa az arcom
Könnyes szemem felé tartom
Átnézve rajt' felnagyított.
Fönt és lent lenni tanított...
Harang szól és csöndes léptek
Nyugodni tér minden lélek
Csak a szív hangja lett szaporább...
Én Veled álmodom tovább!
Nincs értelme
Nincs értelme a szavaknak
Mind csak parlagon maradnak.Nem ér semmit az igéret.Hangjai pusztán szirének...Minket éltető reménységRút álomhajó legénységKívánság, vágyak, hiányokLassan hervadó virágok...
Bennünk megszülető álmokMindaz ki hisz bennük - álnok!Csalóka, hiú ábrándokTekinteteken átlátok!
Szeretni bolondul, hívenHegyes tőr szúrja a szívem!Boldogság, szerelmi énekBelülről gyilkoló méreg!
Örömtől duzzadó lélekNe gyere közelebb! Félek!Életciklusok - szép körök...Itt csak a változás örök!
/Kesztely, 2019.05.01./