Poéta

Humor
poeta•  2019. április 5. 17:46

Öndicséret

 

Fantasztikus irásaim
(Tizenkettő egy tucat...)
Hasadban a nevetéstől
Csinál egy-két nagy lukat!

 

Akármerre megyek, hát ott
Szeretnek az emberek
Mosolyogva mondják azt hogy
Itt van, Sándor? Elmehet!

 

Elképesztő verseimmel
Felmegyek majd Budára
Köteteim osztogatom
Mehet mind a kukába!

 

Rettentő nagy zseni vagyok
És én ebből megélek
Verseimet ha nem veszik
Majd az utcán zenélek!

 

Korszakalkotók verseim
Így ezt bátran hívhatom
Fetrengenek olvasóim
Ezektől a kinpadon!

 

Nagyságomnak párja nincsen
Kerek e nagy világon
Szekeres Sanyi kötetét
Az ablakon kivágom

 

Elképesztő költő vagyok
Tudom és ezt megérzem
Műtermembe hogyha bejössz
Seggel jössz ki, remélem!

 

Iszonyat jól formálgatom
Kezemmel a szöveget
Küldtek már a rajongóim
Pisztolygolyót s kötelet

 

Irodalmi Szépkiadó
Kiadta a parancsot
Költő úr a szerszámára
Húzzon öt-hat narancsot!

 

Elájulok verseimtől
Áthat ma a csodálat
Annyira szép-gyönyörűek
Lefosom a bokámat!

 

Amerre Csak járok-kelek
Minden szaglik! Különös...
Azt hiszem hogy arról van szó
Az öndicséret büdös!



poeta•  2019. február 11. 08:09

Hosszú az út

Hosszú az út

Nádszegről Keszthelyre

Hiába mondom hogy

Költözzünk egy helyre!


Minek is láttalak

Meg ott a honlapon

Mostantól - úgy érzem

Eldőlt a holnapom!


Felszökkent azóta 

Véremnek nyomása

Pulzusomnak pedig

Nem érhetsz nyomába!


Ilyen hatással vagy rám

Szépséges Edina 

Ezért hát el kéne

Keszthelyre menni, na!


... vagy: "ma"? :D




 












poeta•  2019. február 11. 07:30

Szeretlek rendkívül!

Szeretlek rendkívül!

Mondhatnám:

Esztelen!

Melletted érzem csak

Én magam

Fesztelen!


Gondolkozz el, kérlek!

Az elmúlt

Tetteken!

Biztosan nem leszek

Sohasem

Becstelen!


Elmondom őszintén!

Mert nincs mit

Vesztenem!

Kívánlak rettentőn!

Már régen

Tesztelem!


Hadd legyek én most itt

Egy kicsit

Szemtelen!

El tudnék időzni

Hosszan a

Testeden!


Jól van, most lelépek.

Léptem lesz

Nesztelen.

Kívánom azt hogy légy:

Velem majd

Meztelen!


poeta•  2019. február 11. 07:26

Fekete Macska

Legyen Ön is csacska,

Szép, Fekete Macska!

Igyon Ön is tejet,

Bor, s pálinka helyett!


Kandallóra üljön,

Teste ki ne hűljön!

Görgessen fonalat

S húzzon egy vonalat...


Ön az életében

(Ne csak éldegéljen)

Tűzzön ki célokat

(Legyen ez mély nyomat...)


"Eddig dörgölőztem,

(Ettem amit főztem)

De kihúzom magam

Mert fekete a hajam!"


Tervezze meg napját

Látogassa apját

Kandúr Bandit otthon

(Lakóhelye London)


Nyávogjon már reggel

Mikor a Nap felkel

Nyújtózkodjon nagyot!

Tépjen szét egy lapot...


Az Élet Könyvéből

S ha mérges könnyétől

Mit a bánat okoz

Tudja hogyan fokoz...


Örömöt egy cica!

Ne legyen hát pipa

Arra aki nyájas

Kicsi macskát választ...

 

Ugye milyen jó volt?

Nekem ez a hóbort...


Rimekben beszélni

S mélyebben megélni

Az Életet mert itt

Csakis ez számít!


poeta•  2019. február 11. 07:22

T-Esti Mese - Egy Királylányról

Felépítettem magamban egy álmot, egy szép filmet aminek Te vagy a főszereplője. Egy várkastélyt, amiben Te vagy a királylány! Hófehér ruhában integetsz egy kis kendőcskét lengetve a legfelső toronyból! És alant, a várfalnál, jön megannyi derék vitéz, hogy bátorságával és hősiességével meghódítsa a Te szívedet!  


Van köztük sovány és kövér 
S mindet hajtja a Vér
Van köztük alacsony, magas 
De mind jófej pasas
És a sorok közt feltűnik Ő, (a szerető), Sanyi Vitéz, 
Kinek szeme néz - ha rajtad ragad - 
És lelke méz (de ez köztünk marad!) 
Kinek kora tán közép, 
(no persze, hiszen a lovagok a közép-korban éltek...)
De szereti őt a Nép! 
S mint daliás küzdő (elsősorban önmagával küzd ő...) 
Beáll ő is a sorba, (hogy ne fulladjon bánata a borba...) 
Hogy elnyerje a Szépséges Királykisasszony kegyeit, 
S megmozditsa hegyeit! 
A csúcsokat, melyekre minden férfi tör, 
S ha van még egy kör mit elmondhatok 
(S itt összeérnek a mondatok)
Csúcsok alatt én nem azt értem mit a többség gondol 
Mikoron is egy blúzt gombol...
Hanem azt a hegyet, melyre a felfelé menet 
A legnehezebb mit elme elgondolni bír! 
A szerelem hegyét, amivel elnyeri majd a Nő kegyét! 
Ha elbirja a papír, és orcátokra nem szalad pír
Elárulom hogy biza én is 
Gondoltam ugyan azokra a csúcsokra, melyek rejtve vannak a blúzokba'... 
Na jó! Itt álljon meg a hajó! 
Mesémet itt hirtelen befejezem!
(dolgozom ugyan tovább néhány fejezeten...) 


Legyenek bátrak a vitézek, 
Illatosak a rétek
Nőjenek rajta virágok
S legyenek édesek az álmok!"

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom