piroska71 blogja

Tündöklően

kurta szépség,

mámor ittas

hamis kétség.

Kámfort játszó

buja varázs,

vágyat keltő

izzó parázs.

Titokzatos

csengő dallam,

pokolbugyrán

tűző katlan.

Vágyégető

szirén ének,

tőrbe esett

síró lélek.

Szivárványhíd

álmok útján,

lágy zene cseng

lélek húrján.

Szerelemnek

mámorában,

hulló könnyek

záporában.

Megsemmisül

éles elme,

behálózta

Vágy őkelme!

Arcomon ücsörög egy redőcske némán,
Csörgedez a vérem kissé kopott vénán.
Hasztalan merengek zsebkendőnyi múlton,
Markomba gyűröm, mert fel kéne ocsúdnom.

Emlékek és álmok tüzes táncuk ropják,
Múltamnak varázsát karjaikba fonják.
Tűzről pattant lényem megperdíti vágyam,
Forgok és csak forgok - úgy éget a lázam.

Nem fáradok soha - sorsommal egy párban,
Addig hevül vérem, míg bírja a lábam.
Latinos ritmustól fénye lesz a lángnak,
Túlvilágra érek, - vége lesz e táncnak.

Folyton jár és meg sem áll,
  Az elmúlásnak szalutál.
Percek múlnak szüntelen,
Mókuskerék küzdelem.
 Számolod a perceket,
   Cipeled a terheket.
            Tűnődsz,
            Hogyan
               S mi
              Lenne
               A jó,
           De vigyázz,
  Mert elúszik a kis hajó!  
 Itt az idő, most tenni kell,
 Az élet nem csak küzdelem!
Gyorsan szeress, míg lehet kit,
Szórd szét szíved gyöngyeit!!!

Szép májusi alkonyon,
Elfeledni nem fogom.
Kabátkámat felvettem,
Piros sapkám feltettem.

Mesemanók győzködtek,
Rakjak fel erényövet.
Ordas farkas erdőn jár,
Nyálcsorgatva engem vár!

Szirénként szólt hangocskám,
Bájital volt borocskám!
- Úgyis unom a magányt,
Becserkészem a vagányt! -

Apró szoknyám vitte szél,
Te hirtelen feltűntél.
Ordas farkas képében,
Holdvilágnak fényében.

Kis kosár volt kezemben,
Tudtam, mi jár fejedben.
Megittad a borocskát,
Adtál érte cukorkát.

Suttogtál csöpp fülembe,
Beestél a vermembe.
Átláttam én a szitán!
Hiába vár nagyikám.

Megkaphatsz - reménykedtél,
Ágyacskámban feküdtél.
Megetted a kalácskám,
Eloltottad lámpácskám.

Valóra vált az álmod,
Lompos farkad csóválod!
Megszelídült vadállat,
Nem lesz ám több vadászat!

Te lettél az én prédám,
Ne rágódj a problémán!
Egyszer volt és hol is volt,
Talán nem is mese volt

Hajnal fonja csillámhaját,
Rám fésülte fénysugarát.
Ezüsttincse fényét szórja,
Orrom hegyét csiklandozza.

Kávéscsészém szélén csillan,
Pajkos, játszik - majd elillan.
Előbb itt ült, most már inal,
Harmatcseppes csókjaival.