piroska71 blogja

Gyenge már a napsugár,
iramlik a tél-huszár,
fagy-patája heget vés,
nyomában a reszketés,

nap-tű tompa, nem szurkál,
annál inkább elbujkál,
csorba szilánk pislákol,
betakarja ködfátyol,

zizzen, roppan az avar,
amit lehet betakar,
skarlát-könnyek ághegyén,
fagy ül tél-rém tenyerén,

szürke világ, szürke táj,
lomha, rideg kóceráj,
ólomcsizmák koppannak,
halott gallyak roppannak,

holló-szoknya ránc alatt,
dió csontja széthasadt,
vásott csőrben az étek,
jóllaknak a lidércek,

pőre gallyak, levél tánc,
tél fogán jég a zománc,
harap, csipked, néha mar -
nem megy innen egyhamar,

rojtos, tépett fény-fonál,
avar-síron csordogál,
fellobban, majd elhamvad,
észrevétlen illanhat,

köd-rém szürke rongyot hord,
megsuhint egy fagy-ostort,
eltűnt a nap - apropó -
elvitte egy nap(lopó)...

Alkony-könnyeit arcomról
letörölném gyorsan,
huncut redőcskéimet is
le kéne, hogy mossam,

néha, mint vaj a kenyérre,
elolvadok - lágyan,
só került most a kávémba,
bár, én cukrot szántam,

citrom vagyok tea mellett -
megcsókolt a klimax,
egy csepp méztől hatásvadász -
keserédes grimasz,

félszáz év az már nem semmi,
dérbe hullt a nyaram,
csak egy van, amit adhatok -
mindenkié szavam...

...zacc ücsörög csészém alján,
fekete a leves,
karcsúságom rég a múlté,
a mellem sem feszes,

mesevilág közepében
ülök - tündérien,
- tükröm, tükröm, mondd meg nekem
a "hajamismijen"

néhanapján rám süt a nap,
akkor picit fénylek,
koronától hullott tincsem -
de legalább élek...

Piros, fehér, zöld szerelem,
fennkölt sóhaj - rád lehelem,
rácsókolom az ajkadra
szenvedélyes sugallatra,

elgyengülök illatodtól,
megborzongok szép szavadtól,
minden, mit szólsz - dalköltemény,
ízes szó a nyelvem hegyén...

... nélküled én mivé válnék,
elhagyatva elkószálnék,
hontalanul, fedél nélkül...
... máshol nekem ég nem kékül,

- ó, csöpp hazám, szép, szerelmes,
utókornak reményteljes -
elszunnyadok két karodban,
szívem dobban mellkasodban,

szenvedélyes sugallatra
rácsókoltad az ajkamra,
fennkölt sóhaj - rám lehelted
piros, fehér, zöld szerelmed...

Nyüzsgő lurkók sziporkáztak,
piciny praclik megformáztak,
helyén van már hideg-fejem,
illeszkedik hó-testemen,

rőzse-ujjam - roppan porcom,
egészséges répa-orrom,
üdítő a lélegzetem,
csodálkozik szén-szám, szemem,

mint egy labda - fejem kerek,
nekem jó, ha más didereg,
rozsdás lábas lett tökfedőm,
zimankó a védelmezőm,

szél zenél az üveghegyen,
dér szőtte meg köpönyegem,
pislákoló nap-parázsban
vigyorgok a jégvarázsban,

pihe táncol, reppen, pördül,
mosolytól a szén-szám görbül,
nyúlfaroknyi életemben
elvesznék a végtelenben,

süvegemen verébsereg,
csivitelnek, verekszenek,
egy pillanat - rontom-bontom -
zsibvásár lett répa-orrom,

kikelet már ott a sarkon,
egy kupacban már a pakkom,
vas-kalapom jó lesz máskor,
jövőre és jó néhányszor,

köd előttem, köd mögöttem,
langyos szellő járt köröttem,
fém-süvegem félrecsúszott,
satnya lettem - kissé nyúzott,

könnytócsa ring jég-szívemnél,
olvadtam, mert ölelgettél,
visszatérek egykettőre -
nagy hűhó lesz majd jövőre...

Hajnal üldöz - utol is ér,
aztán csendben buszra kísér,
mögöttem jön, némán - követ...
... bágyatag a munkás-tömeg -

félig mustrált pléhdobozban,
tán a sofőr is hologram,
motorzúgás oly monoton,
REM-fázisba zsugorodom,

hajnal-tépte, sajgó sebek,
bekábulok, pillám rebeg,
idő-rágta kapszulában,
süppedek egy skatulyában,

álomkór-kép - zombi-járat,
ásítozó önsajnálat,
álarcosok ébredeznek,
a munkába temetkeznek...