piroska71 blogja

Mikor ketten lettünk, már bíztam magamban,
csendes, békés lettem - pille ült hajamban,
olyan könnyeddé vált általad a léptem,
egy pillanat, és a csillagokig értem,

úgy vert kicsi szíved, mint kolibri szárnya,
valóra vált szívem dédelgetett álma,
mint a pillecukor, pöttöm, édes voltál,
minden szürke percre reményt sóhajtottál,

évek gyorsan teltek - kamillamámorban,
óvtam tiszta lelked puha, plüss bársonyban,
anyatejjel szívtad reményem magadba,
ezernyi csillagot fésültem hajadba,

elmúlt húsz esztendő, már felnőtté váltál,
oly halvány emlék, hogy kiscipőben jártál,
nehéz bakancsot vett apró-cseprő gondod...
... erős vagy és bátor - ezeket megoldod.

Azt kívánjuk neked - örökre-kislányunk -
teljesüljön a mi dédelgetett álmunk,
legyél nagyon boldog, legyél nagyon lelkes,
szeretettel legyen az életed teljes!

Dorinának  20. születésnapjára

Virágos lett ma a lelkem -
barkapillám, nárcisz-szemem,
rügyező ág lett tíz ujjam,
mint egy kaptár - felbolydultam,

lelket, testet gyógyítóra -
megnyílt szívem szépre, jóra,
édes nektár lett sóhajom,
szirmába zárt az oltalom...

Szivárványszín parkett, 
Ritmus bődületes. 
Zilált, kócos tincsek, 
Majdhogy őrületes. 

Sodró, kábult érzés, 
Földet nem ért lábak. 
Sminkkelt viaszarcok, 
Divatos csontvázak. 

Mentarágó helyett, 
Agyonrágott szavak. 
Cigarettafüstös, 
Összepingált falak. 

Pezsgőbuborékban, 
Szétpukkanó álmok. 
Üveges, kék szemek, 
Izzasztó rémálmok. 

Rózsaszínű ködben, 
Önelégült képzet. 
Hasító fájdalom, 
Haldokló önérzet. 

Tántorgó bódulat, 
Messziről jött szavak. 
Sziréna sírása, 
Kemény volt az anyag! 

Tánc a pengeélen, 
Életért ziháló. 
Fehér, csempés szoba, 
A detoxikáló!

Fedetlen színpadon köszönti a hajnal,
pengeszélnek éle megsebzi az arcát,
érzi még a tempót, táncot rop a faggyal,
ritmust jár a lába, elharapja ajkát,

fájdalmas ütemre kordul meg a gyomra,
szívébe fúródik életnek szilánkja,
ócska kalapjába hulló reménymorzsa,
tegnap csalódását gyűri nejlonzsákba,

gondolatainak dobpergését hallja,
megcsörren az apró éhes perselyében,
lesajnált megvetést, rosszallást sokallja,
bágyadt tekintete elvész a zenében,

mint dögös szeretőt a gitárja nyakát
magához öleli, nem bánja a magányt,
- micsoda egy világ - dúdolja szép dalát,
eljátssza hűen most a szívtelen vagányt,

érmék csörrenése, macskakő koppanás,
ez ma a puszta-lét kísérő zenéje,
magányos, feledett, kérges szív dobbanás,
varázslatos húrok pendülnek cserébe,

egykori plakátról emléket tép a szél,
borostás portréja pocsolya tükrében,
graffitis fal mellett egyszerű lét zenél,
melódia csendül kisváros csücskében,

rég nem mutat időt ócska zsebórája,
rozsdás nikotin-tincs lét-borzolt hajában,
olcsó konyaktól ég arcának rózsája,
elrejtett könnyei szökőkút falában,

arra sem figyel, ha valaki gúnyolja,
mélyen belül tudja - szereti Istene,
szűk utcák porondján nótáját dúdolja,
csillagként ragyog fel - zene a mindene,

pendül a gitárhúr - kibontja a szárnyát -
zenéje andalít, emlékeket hordoz,
ha tapsot kap, boldog, újra éli álmát -
ritmusa, üteme megköt és feloldoz,

muzsikája tiszta, varázsos álmot ölt,
jövő ritmusától felhevül a lélek,
nyargal át az időn - szívekbe reményt tölt -
a csend, koporsó lesz - dal nélkül nem élhet...

Dorinának

Tejszín fodrok alól pislogtál éberen,
csillagok ragyogtak szemed bogarában,
asszonylétem virult - éreztem, létezem...
...édesen gügyögtél Isten kosarában,

ezüst holdkaréjban ringatózott testem,
lágy angyalhajadban pihentettem arcom,
minden rezzenésed áhítattal lestem,
tudtam, boldogságom a kezemben tartom,

...megvarrtam ruhácskád - lyukakat foltoztam,
rögvest ragasztottam eltört játékszered,
úton el ne essél, csöpp kezedet fogtam,
mégis megbotlottál bekötöztem sebed,

egykor követelted tőlem a meséket,
most tündérszemeddel másként nézel énrám,
régen mondtad nekem - anya olvass, kérlek! -
értelek igazán, tovább megyek, némán,

nagyon rég néztél rám tág gyermekszemekkel -
mert azt a bizonyos küszöböt átlépted,
a szíveden ejtett, még sajgó hegekkel,
már érted, hogy sokszor nehéz lesz a lépted,

felnőtt dolgaidhoz olyan kevés lettem -
hogy rohan az idő, már utol sem érlek,
de valahol tudom, hogy így lenne rendben -
olyan szélsebesen elszálltak az évek,

mindig csöppnek látlak, apró tündérkének,
ezért mondom érvem ügybuzgón, hevesen -
rohansz énelőttem - én pedig csak nézlek,
más dimenzióba suhansz át sebesen,

szűk gyermekcipellőd felnőttre cserélted,
én melletted állok, mindig, mindenáron,
most már más szemszögből hallod a mesémet,
erősítlek téged, utadat megáldom...

...óceán hatalmát, hegyeknek erejét,
vadon bátorságát ruházom én terád,
elküldöm hozzád az angyalok seregét -
életed ösvényén vigyázzanak majd rád!