piroska71 blogja

Én soha nem éreztem hiányod - apám,
tündérgyermekkorom kalitkába zártad,
elrepült az élet bűzös kocsmák zaján -
stanpedlis poháron keresztül csodáltad,

fájt, ahogy azt láttam, hogy egy másik kislány
kacagva hintázik, hercegnő ruhában,
felborzolt hajamba nem ragyogott csillám,
én, a színe-hagyott koravén-gúnyámban

láthatatlan voltam, borsószemnyi, törpe,
mert az igazságod benne volt a borban,
nekem kést hagytál a szívembe, örökre,
leánygyermek-létem tiportad a porba,

piros csillagokat vittem haza neked,
te a számtan órát féldecisben mérted,
nem az ölelésre használtad a kezed,
pedig ereimen csörgedez a véred,

régen elfonnyadtak az ego-nárciszok -
borostyán öleli - úgy istenigazán,
már múltat regél a márvány-ajkú titok...
...én soha nem érzem a hiányod - apám...

Álomtündér perdült, fordult,
reám csókolt pöttynyi csodát,
csipketövis oltalmában
elhintette csillagporát,

gyermek lettem - rózsa-gyermek,
érintetlen messzeségben,
szentjános-mécs világánál,
Rózsakunyhó rejtekében,

elringatott, jövőt mesélt,
szirombodros párnára tett...
...mályva-ajkú, boglyas hajnal
rózsavízben megfürdetett,

elízium, röpke bűbáj,
gyémántfényű éjszakákon,
bíborhegyen innen és túl -
Rózsakunyhó édes álom...

.. vasalatlan, gyűrt a reggel,
csend simítja ráncos rojtját,
ezerszínű, boldog mosoly
megstoppolja tegnap foltját...

Mi kell nekik? Pia, meg nő,
egy kacsintás, csöpp csáberő,
ha hússzelet csüng a nyárson,
és szerelni kell - nincs párdon,

a gyengéjük a szerelem -
- így szól - csapot már szerelem -
na és a nem - a gyengébb nem,
a szex is száz fokon égjen,

mellkasukon reped ingük,
verdájuk a féltett kincsük,
a pálinka, szaftos étkek,
mikor a nőkről mesélnek,

folyik a sör, megy a foci,
kocka-has, vagy hordó-poci,
nagy a huzat - szelet csapnak,
mohóbbjai nőket falnak.

Pecaboton ott a csali.
Vajon mit fogott a pasi?
Kis-porontyot, pontyot, csukát,
sellőleányt, tornacsukát???

Voltak fiúk és szeretők,
utálhatók, szerethetők,
apaság sem lesz balgaság,
lesznek férjek, apák, papák,

kedvesek, ha kell zsarnokok,
ők az igazi bajnokok,
feléjük billen a mérleg -
félistenek és szerények,

nincsen élet őnélkülük -
kihegyezték most a fülük,
- halljátok hát, így mesélnek,
a végtelen lányregények!

Mikor ketten lettünk, már bíztam magamban,
csendes, békés lettem - pille ült hajamban,
olyan könnyeddé vált általad a léptem,
egy pillanat, és a csillagokig értem,

úgy vert kicsi szíved, mint kolibri szárnya,
valóra vált szívem dédelgetett álma,
mint a pillecukor, pöttöm, édes voltál,
minden szürke percre reményt sóhajtottál,

évek gyorsan teltek - kamillamámorban,
óvtam tiszta lelked puha, plüss bársonyban,
anyatejjel szívtad reményem magadba,
ezernyi csillagot fésültem hajadba,

elmúlt húsz esztendő, már felnőtté váltál,
oly halvány emlék, hogy kiscipőben jártál,
nehéz bakancsot vett apró-cseprő gondod...
... erős vagy és bátor - ezeket megoldod.

Azt kívánjuk neked - örökre-kislányunk -
teljesüljön a mi dédelgetett álmunk,
legyél nagyon boldog, legyél nagyon lelkes,
szeretettel legyen az életed teljes!

Dorinának  20. születésnapjára

Virágos lett ma a lelkem -
barkapillám, nárcisz-szemem,
rügyező ág lett tíz ujjam,
mint egy kaptár - felbolydultam,

lelket, testet gyógyítóra -
megnyílt szívem szépre, jóra,
édes nektár lett sóhajom,
szirmába zárt az oltalom...