VÉGTELEN

Az idő
felfoghatatlan módon végtelen,
halott homokszemek peregnek.

Megállítanám, de béna kezem,
a lehetetlen is megtörténve múlik el.

Tegnap-ma-holnap,
befon az idő,
s, hogy mégis győzz felette,
csapj bele!

Fájni fog?
Talán,
de nem számít,
a múlt-idő vére
folyik halott kezedre.