szófűző

Egy öt évvel ezelőtti szörnyen giccses versem, hemzseg a közhelyektől, az ezerszer megírt fogalmaktól. Ez a vers volt az amivel Beri Robi bepalizott a poet antológiába és életemben először és utoljára fizettem azért, hogy megjelenjek. Tanulságképpen olvassátok - így nem szabad verselni.
........................................................


Nyújtsd felém kezed, induljunk a végtelenbe,
csodákon át vezet utunk az ismeretlenbe.
Égig érő fák között kanyarog ösvényünk,
csillagok követik léptünk, s ha megpihenünk
nyíló virágok fonnak puha ágyat körénk,
fák halk susogása, madárdal a zenénk,
takarónk a simogató, aranyló napsugár,
mely meztelen testeden huncut táncot jár.

nem tovább - eddig - mert a türelem is véges,
és ne érdekeljen a válasz, felesleges,
hiszen mindenki beléd mar - leosztott játszma,
a talont sem látod - de a Te lapod nyitva,
elvárás bármi is mások kénye-kedvére,
húzd ki magad, senki előtt ne borulj térdre,
egyre figyelj mindig - most vállald fel önmagad,
nem kell hallgatni - és szólj, ha tiszta a szavad,
lúzerként kezelhet egy szervezett szóvilág,
de Te állj talpra - erőd van - ne süllyedj tovább,
fizess ha tartozol - és követeld ha tartoznak,
kíméletlenül - mert ez az mit tőled elvárnak