Hazataláltál

hajtsd vállamra fejed,
add kezembe kezed, hallgassuk
a hullámzó csendet köröttünk

hosszú ez az út, eltévedtünk,
krepp origamit hajtogattunk,
az ismétlődő pillanatok matricáit ragasztottuk
az időre, arra a hitre,
mit valaha egymásnak esküdtünk,

szerettünk egymáshoz bújni, végig se
gondolni a holnapot, csak álmodni azt az álmot
mit az ébrenlét teremt és éjszaka álmodjuk
élőben

bennünk bolyong a vértelen halál
köröttem ködös temető
a csikorgó idő és valami furcsa erő,
ami teremt és temet,

nem kérdezem
honnan indultál, hol jártál,
most itt vagy
és mosolyomban érzed, hogy

hazataláltál