Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szonettkoszorú 5.
pauleve55• 2014. február 11. 13:22
Holttá született közös Énünk álma
még reszket a szörnyű hullahegy alján,
rejtett életed morbid biztonságban,
tehetetlenül, néma tudattal vár
felszabadító csodára, egy ember
roncs, túlélő testben, de lelőtt, torzó
lelked örökre, ott fent, a kereszten,
égő, tágra meredt szemmel toporog...
...
...nem hitted a végzet lassú erejét,
Európa felperzselt gyalogútján
lét-szándékod haza hajtott, feledést
leltél, de belül, túl elméd kapuján,
Tartarosz kínja s Elízium fénye
kísért a félelem szürke ködében.
pauleve552014. február 11. 19:27
@skary: na ja, most tud kijönni :-))
skary2014. február 11. 18:56
mostaztánnyomodezeket :)
pauleve552014. február 11. 18:00
@Andicsek: @Sea: Drága kislányok, ez Isten - vagy az élet? - érdeme :-)
Törölt tag2014. február 11. 17:57
Törölt hozzászólás.
Andicsek2014. február 11. 13:56
Fájdalmas,nagyon szép alkotás..,