Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Őszbe tartó
pauleve55• 2014. szeptember 1. 17:02
Nap tüze csurran a lombkoronán át
és fénypocsolyáit rámaszatolja
az erdei útra; fürge madárkák
pittyegnek vidám morze dallamokat
kánonban, míg a szél borzolja körben
a fák auráját sietősen, ám
a fáradt nyár avarillatú földben
szundít már és az ősz ligetemben jár.
Villanydrót-sorakozót csivitelnek
cikázva a költöző, vándor percek,
gyönyörű nyaram, veled őszbe tartok,
de titkon rám karolja majd a reményt
sok állig begombolt, kézmeleg emlék,
ha bennem didereg a szürke alkony.
pauleve552014. szeptember 6. 19:18
@Havierez: Jaj! Szörnyen sajnálom, ha elrontottam a hangulatodat. Tudod az öregség és az ősz olyannyira kézenfekvő párhuzamát muszáj volt egyszer végre nekem is kiaknázni :-) Elvégre öreg vagyok és ősz van :-) /Aggodalomra pedig nincs semmi ok./
Köszönöm, hogy jöttél!
Törölt tag2014. szeptember 6. 19:12
Törölt hozzászólás.
pauleve552014. szeptember 2. 21:41
@Andicsek: Köszönöm :-)
pauleve552014. szeptember 2. 18:51
@BakosErika: Köszönöm :-)
pauleve552014. szeptember 2. 10:17
@skary: :-)
Andicsek2014. szeptember 2. 05:38
" de titkon rám karolja majd a reményt
sok állig begombolt, kézmeleg emlék,
ha bennem didereg a szürke alkony. "
Gyönyörű..,
Szeretettel ölellek: andi
BakosErika2014. szeptember 2. 04:50
Nagyon szépen láttatod, kedves Éva!
Szeretettel olvastalak.
skary2014. szeptember 2. 04:27
:)
pauleve552014. szeptember 1. 22:18
@Sea_Miller: :-)
Törölt tag2014. szeptember 1. 21:47
Törölt hozzászólás.
pauleve552014. szeptember 1. 21:06
@Steel: :-) Köszönöm!
Steel2014. szeptember 1. 17:39
Éva, ez a vers olyan finom-szép, felemelő, a merengő hangulatával együtt, és nem csak az elmúlást meséli...örök létű érzésekről is szól...a bent rejlőkről.