Kérlek...!

Mikor álomból álomba ébredek,
balga vaksi szemem habozva utat
s tömör bizonyságot hiába kutat,
mikor valódi csupán a félelem,
 
mikor illúziók közt botladozom
s reszket a testben az állati ösztön,
szökj, menekülj el! itt e földi börtönt
őrző démoni, vad Gonoszság tombol!
 
Mikor legjobban kell a segítséged
könyörgöm ne hagyj el, nélküled félek,
ha tétova, védtelen, gyönge vagyok
 
reménységet egyedül Tőled kapok,
mikor sötét rémálom lesz életem,
akkor oltalmazz s nézz le rám Istenem!